Olyan világban élünk, ahol sok az álnok ember. Harcok dúlnak népek között, de még sokszor bennünk is azért, hogy megvívjuk a saját vitáinkat önmagunkkal, a környezetünkkel. Ebbe a világba kell belevezetni a gyermekeinket és felvértezni őket olyan ismeretekkel, szupererővel, amelyek alkalmassá teszik őket az önálló életre. Csak egy szuperanya képes erre?
Gyarló ember
Két gyermek édesanyja vagyok. A nagyobbik már rálát az életre – még ha a saját kis szemüvegén át, ami nincs edzve sem gyakorlattal, sem élettapasztalattal -, már vannak nagyon komoly gondolatai. Ő engem tart szuperanyának. Ez talán így helyes, de megelégszem az elég jó anya pozícióval is. Mert vannak nagyon nehéz időszakok az ember életében, és tény, hogy a gyerekek nagyon sokat adnak az életünkhöz, nagyon sokat el is vesznek. Időt és energiát.
Akkor pedig, amikor egyik, másik vagy mindkettő véges, akkor a gyereknevelés is válhat megterhelővé.
Mindez persze ideiglenesen jelentkező gondolat, de attól még bennünk lehet. És nem, ettől a szuperanya nem válik szaranyává. Egyszerűen ember, érző ember, aki kimerül, elfárad. Mert az anyaságon kívül még megannyi szerepben helyt kell állnunk.
Elég jó anya
Azt gondolom, hogy minden anya, aki figyel gyermekei fejlődésére – legyen az fizikai, értelmi és érzelmi – az szuperanya. Ki-ki a maga módján. Mind más családból érkezünk, és más talentumokkal rendelkezünk, de aki szereti a gyermekeit, az a legjobbat szeretné nekik. Azt vallom, hogy igazi szuperanya nincs. Csak bizonyos helyzetekben tudunk azok lenni, és ez nem valósítható meg minden egyes nap. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell megpróbálni, de a színötös bizonyítvány és az illemtudó gyermek sem csak a szuperanyaság eredménye. Mindannyian gyarlók vagyunk, teli hibákkal, félelmekkel, és a gyermekeink is ilyenek. Be kell járni a saját útjukat, hogy ezáltal tanuljanak és fejlődjenek.
Nekem megtisztelő az elég jó anyuka pozíció is. Bizony, el tudom veszíteni a fejemet, és tudok meggondolatlanul cselekedni és beszélni. Ennek pedig tanúi a gyermekeim is. Nem mentegetőzve és nem lemosva magamról a felelősséget, de az én véleményem az, hogy a gyerekek ezáltal is kerekebb képet kapnak az emberi érzelmekről, az életről. A mindennapok ugyanis nem mindig löknek fel a rózsaszín felhőbe. Van, hogy beletapos az iszapba, amiből aztán csak nagy nehezen tudunk kievickélni, és időbe telik az is, amíg a koszt lemossuk magunkról.
Az én szuperanyaságom – elég jó anyaságom – tehát abban rejlik, hogy nem félek megmutatni a saját csemetéimnek, hogy felnőttként ugyanúgy hibáz(hat)ok. Anya vagyok, a gyarló fajtából, de elég jó ahhoz, hogy a gyermekeimnek mégis én legyek a legjobb. Mert a két lányom nemcsak azt látja, amit csinálok (vagy amit nem), hanem belelátnak a lelkembe, és látják, hogy az hatalmas, nagyon tiszta, és hogy imádom őket.
#batorvagyok
#anyavagyok
Nyitókép forrása: Getty Images