Az újdonsült szülők talán legnagyobb kihívása, hogy a még beszélni nem tudó, mindössze sírással és nyöszörgéssel kommunikáló csecsemőt megértsék. Vajon épp éhes? Eljött a pelenkacsere ideje? Jól érzi magát vagy esetleg beteg? Nincs mese, meg kell hát tanulniuk olvasni a jelekből, a kisbaba ugyanis elmondja, mit szeretne, ahogy azt is, ha elégedett szülei féltő törődésével.
A beszéd teljes hiánya miatt a szülőket – persze érthető módon – gyakran elönti a kétség: vajon gyermekük szereti őket? Elég boldog és elégedett? Egyáltalán egy kisgyerek esetében mit értünk szeretet alatt? Amikor meglátja a szüleit, azért örül, mert felismeri, hogy megjelent az a személy, akitől ételt kap? Ez vajon nekik szól, vagy a szükséglet beteljesedésének? A gyermeki ragaszkodás valós szeretet, vagy csupán egy ősi ösztön? Rengeteg a kérdés, beszélni mégsem lehet a csöppséggel. Doktor Debbie Laible, a Lehigh Egyetem pszichológiaprofesszora szerint azonban aggodalomra semmi ok, a babák ugyanis már kiskoruktól kezdve képesek a szeretetre. Az alábbiakban pedig részletezi, milyen jelek utalnak erre.
Felismernek, amikor meglátnak
A kisbabák látása napról napra jobb, így idővel képesek az illaton és hangon kívül az arcukról is beazonosítani egy adott személyt. Míg végül eljutnak odáig, hogy felismerik szüleiket, és az öröm jeleit produkálják. Alig pár héttel születésük után a csecsemők már megkülönböztetik a körülöttük lévő emberek közül a szüleiket, és erősebb pozitív jeleket küldenek feléjük, amikor meglátják őket. Valamint azt is folyamatosan figyelik, hogy rájuk hogyan néznek: azoknál a gyerekeknél, akiket bár megfelelően gondoznak, de nem néznek rájuk szeretetteljesen, nem alakul ki a bizalom és a szeretetkapcsolat.
Huncutul mosolyog
A kisbabák már egy hónapos korukra képesek reagálni édesanyjuk és édesapjuk mimikájára. Valahányszor rájuk mosolyognak, a szemükbe néznek, vagy vicces képet vágnak, megpróbálják viszonozni azt. Emiatt nagyjából négy hónapos korukban a gyerekek árgus szemmel lesik a felnőttek minden lépését – és nem azért, mert rettegnek a külvilágtól, épp ellenkezőleg. Addigra értek meg annyira, hogy alkalmazkodjanak a méhen kívüli élet furcsaságaihoz, ezért egyszerre több dolgot képesek megfigyelni.
Éberen figyelik szüleik hangját, arcuk rezdüléseit, forgolódnak utánuk, és közben huncutul mosolyognak. Korábban a szakértők úgy vélték, hogy egy bizonyos korig a csecsemőknél mindez pusztán akaratlan reflex, csakhogy a legújabb kutatások rácáfoltak erre: az utánzás ugyanis egyértelmű jele a kisbabák kötődésének, még ha kezdetben csak egy pillanatra sikerül is. Hat-nyolc hetes korukban pedig már csakis azokra mosolyognak, akikhez mélyen kötődnek.
Puszit dobál és ölelésre tárja a karját
A kisbabákat puszikkal halmozzák el szüleik, egyéves koruk körül pedig már ezt viszonozni is tudják. Nem azért, mert mindenáron utánozni szeretnék őket, hanem mert megtanulták, hogy ez a szeretet kifejezésmódja, amit ők is szívesen kifejeznének. Hasonló a helyzet az öleléssel és annak viszonzásával is. Hat hónapos korukra a gyerekek elég erősek ahhoz, hogy felemeljék karjukat, mintegy jelezve, hogy egy kis bújásra vágynak. Folyamatosan kapcsolódnának szüleikhez, mindez pedig messze túlmutat a fizikai szükségleten: azt jelenti, hogy teljes szívükből szeretik őket.
Hozzád fordul, ha megsérült vagy hisztizik
Miután a kicsik megtanultak mászni vagy járni, rögtön az anyukájukhoz vagy apukájukhoz rohannak, ha valami fájdalom érte őket. Egyrészt mert tudják, hogy tőlük érkezik majd a segítség, de legfőképp mert szeretik a szüleiket, és szükségük van rájuk. Amikor pedig a bolhából csinálnak elefántot, akkor az nem pusztán a figyelemfelhívást szolgálja, hanem úgymond így akarnak megbizonyosodni arról, hogy ugyanolyan erősen szeretik őket, ahogy ők éreznek a szüleik iránt.
Sokan tapasztalnak olyasmit, hogy amíg gyermekük az oviban, bölcsiben, nagyszülőknél kifogástalanul viselkedik, ám amint hazaérnek, beindul a hiszti. A szakértők szerint ez is annak a jele, hogy a gyerekek szeretik szüleiket, és bíznak bennük. Mert tudják, hogy előttük bárhogy viselkedhetnek, és minden érzelmüket megélhetik, hiszen akkor is szeretni fogják őket. Ezt a megnyilvánulást, esetenként szándékos tesztelést (akkor is szeretsz, ha ledobom a kedvenc bögrédet) csakis azokkal csinálják, akiket szeretnek.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix