A kisbabák mozgásfejlődése már újszülött korban elkezdődik. A picike ujjacskák nyitogatásától, egészen a járásig minden apró mozdulat hatalmas jelentőséggel bír.
A mozgásfejlődés miatt szinte minden első gyerekes anyuka rengeteget aggódik, hiszen ezek azok a mérfödkövek, amelyek hosszútávon meghatározzák a picurka fejlődését.
Néha az apró mozdulatok mindennél többet jelentenek, hiszen a bébik mozgásfejlődése igen összetett és hosszú folyamat. Ami a legfontosabb ebben a témakörben (is) az az, hogy minden baba a maga tempójában teszi meg ezeket a lépéseket. Nagyon fontos, hogy soha ne hasonlítgassuk kisbabánkat egyik kortársához sem, hiszen minden bébi a saját tempója és egyéni fejlődési üteme szerint fogja elérni a mozgás egymásra épülő lépcsőfokait.
A sajátos tempó ellenére minden bébi mozgásfejlődésére ugyanazok a szakaszok a jellemzőek. Elsőként csak a fejecskéjük megtartása a cél, és az, hogy ne boruljanak el ha hasra fektetjük őket. Körülbelül két-három hónapos kor között ezt már a legtöbb baba képes megcsinálni. Fontos, hogy ilyenkor sokat legyenek hasra fektetve, és ha lehet akkor az ágy helyett inkább egy földre rakott játszószőnyegen gyakoroljunk velük, hiszen a kemény talaj és a csúszásmentes szőnyeg segíti őket, hogy megtartsák az ilyenkor még a testükhöz képest nagy buksijukat. Ezt követi az átfordulás, a kúszás, a mászás, az ülés és végül a felállás és a járás. Ezek a legfontosabb állomások a bébi mozgásfejlődésében.
A gyermekorvosok ugyan kimondják, hogy adott korban milyen szinten kell lennie a babának, ám ez nincs kőbe vésve, hiszen vannak, akik egyes fejlődési mérföldkövekhez hamarabb mások később érkeznek el. Szülőként fontos tisztában lenni azzal, hogy a baba korának megfelelően mik azok a mozgásformák, amit már elvárhatunk tőle. Ha azt tapasztaljuk, hogy kisbabánk mozgásfejlődése lassabb, vagy más ütemben történik, mint az átlag – esetleg felcserélődtek és/vagy kimaradtak egyes lépcsők akkor érdemes szakemberhez fordulni és otthon is rendszeresen tornáztatni a bébit.
A baba úgynevezett nagymozgásai egymásra épülő folyamatok, amik nem csak a baba fizikai fejlődését és izomzatának erősödését jelentik, hiszen mindezek mögött jelentős idegrendszeri fejlődés is történik. A fizikai és a neurológiai fejlődés szoros kölcsönhatásban van egymással, ezért nagyon fontos, hogy a baba mozgásfejlődése lépésről lépésre menjen végbe, úgy, hogy egyetlen lépcsőfok sem marad ki. Vannak babák, akik az átfordulás után azonnal mászni majd állni szeretnének. Szakemberek szerint nagyon fontos, hogy a bébi másszon mielőtt kétlábra áll.
Ez azért is lényeges, mert ahhoz, hogy a baba stabilan tudjon ülni, majd állni és járni, erős hátizomzat szükséges, ami pedig csak úgy tud kialakulni, ha a kisbaba sokat kúszott és mászott az ülés illetve állás előtt. Érdemes erre odafigyelni mert a gyerekkorban kialakult hátproblémák nagy százaléka ide vezethető vissza.
Az újszülöttek mozgásfejlődése nagyon apró, ám annál fontosabb mozdulatokból áll, ilyen például a fej forgatása, vagy a kéz ökölbe szorítása, majd az ujjak kinyújtása is. A mozgásfejlődés látványos időszaka négy – öt hónapos kor között kezdődik, hiszen ilyenkor kezdenek el a bébik oldalra, majd hátról hasra átfordulni. Fontos, hogy már ebben a korban semmiképp se hagyjuk őket felügyelet nélkül az ágyon, még akkor sem ha alszanak mert már képesek rá, hogy bármikor átforduljanak.
Nyolc-kilenc hónapos korban érkezik el a következő mérföldkő, hiszen ez már a kúszás ideje. Ami után tíz hónaposan már a mászás is megjelenik. Egy éves korra így egy minden mellett felálló, totyogó kisbabánk lesz, aki alig várja, hogy önálló lépéseket tegyen a nagyvilágban.
Fontos megemlíteni, hogy semmiképpen sem szabad türelmetlennek lenni egyetlen kisbabával sem, a szakemberek szerint nem érdemes őket kézen fogva sétáltatni és idő előtt felültetni sem, hiszen minden izomnak készen kell állnia a fokozott terhelésre.
