A hisztrionikus személyiségzavarban szenvedők – és környezetük – élete egy folyamatos érzelmi hullámvasút, amiről segítség nélkül képtelenség leszállni.
A hisztrionikus személyiségzavar (histrionic personality disorder – HPD) a Föld teljes lakosságának körülbelül 2 százalékát érinti, és jellemzően nőknél diagnosztizálják. A betegségre utaló jelek többek között a felszínes és labilis érzelmi élet, teátrális viselkedés, az érzelmek eltúlzott, sarkított kifejezése, szuggesztibilitás, egocentrizmus, mohóság, mások figyelmen kívül hagyása, sértődékenység, az elismerés, az izgalmak, a figyelem állandó keresése.
Ironikus módon, bár érzelmeik szokatlanul sekélyesek lehetnek, általában mégis „érzelmi exhibicionisták”, vagyis olyan érzéseket mutatnak a külvilág felé, amelyeket nem tudnak igazán átélni. Viselkedésük erőteljesen szélsőséges: az egyik pillanatban kitörő a lelkesedésük, de aztán gyorsan a kétségbeesés mélyére süllyednek. Mivel érzelmeiket csupán „eljátsszák”, nem pedig „érzik”, így pillanatok alatt egyik szélsőségből a másikba eshetnek. Teszik mindezt környezetük figyelmének kivívásáért.
Mivel minden energiájukat arra fordítják, hogy elnyerjék mások figyelmét és együttérzését, megtanulják, hogyan kell olyan képet vetíteni magukról, amely megadja nekik a vágyott reflektorfényt. „Közönségüktől” függően elsősorban a csábításra és a szexualitásra koncentrálhatnak, hogy mielőbb felkeltsék mások érdeklődését.
Hisztrionikus személyiségzavar a munkában
A HPD-s személyek könnyen elunják magukat, hamar belefáradhatnak a mindennapos rutinba, munkába, barátokba és a romantikus partnerekbe. Hajlamosak egyik munkahelyről a másikra vándorolni, miközben nem mutatnak túlzott sajnálatot az elvesztegetett lehetőségek iránt. Az elbocsátás sem szomorítja el őket, úgy vannak vele, hogy legalább addig is ők állnak a középpontban. A munkahely, a munkatársak elhagyása és a továbblépés nem okoz nekik akkora gondot, mint másoknak, mivel képtelenek az őszinte érzelmek megélésére.
Hisztrionikus személyiségzavar a párkapcsolatban
A hiteles kapcsolatok fenntartása kihívást jelent a HPD-vel élők számára, mivel ők egész életükben csak „megjátszották” érzéseiket. Ez pedig csökkenti az intim kapcsolatok kialakításának képességét: jellemzően képtelenek őszinték lenni másokkal, hiszen önmagukkal sem tudnak azok lenni. Az elköteleződésre és törődésre képtelen természetüket azonban a környezetük is megérzi: barátaik és partnereik gyakran kimerültnek, üresnek érezhetik magukat.
A személyiségzavar paradoxona, hogy az érintettek nem látják szeretteik vívódásait, sőt, általában a felszínes kapcsolatokat is mélynek, intimnek élik meg. Mivel alacsony az önbecsülésük, a valódi kapcsolatokat pedig csak korlátozottan ismerik, így az alkalmi barátaikat „legjobbnak”, vagy a futó kalandokat „lelki társnak” címkézik. Ezek a viszonyok azonban többnyire nem tartalmasak.
A szexuális töltetű jelek küldése és a kirívó öltözködés ugyancsak része a hisztrionikus személyiségzavarnak. Ez a magatartás akár egy barátság veszte is lehet, ha a HPD-s személy a barátja párját próbálja elcsábítani. Ami a szakítást illeti, az érintettek hajlamosak mindent hidat felégetni maguk mögött, és nem feltétlenül gyászolják ugyanúgy a kapcsolati veszteségeket, mint mások. Amíg a volt barátok, szerelmek és családtagok depressziós tüneteket tapasztalhatnak, vagy gyásztól és elszigeteltségtől szenvedhetnek, addig a HPD-s személyek könnyen elengedik a múlt kudarcait, és rágódás helyett a következő hódításukra fókuszálnak.
Miben hasonlít a hisztrionikus és a nárcisztikus személyiségzavar?
A betegségben szenvedők minden esetben figyelemre vágynak, a HPD-s személyeket kielégítő figyelemtípus azonban jelentősen eltér attól, amit a nárcisztikusok keresnek. A nárcisztikusok túlzó önképét mások csodálata és dicsérete tartja fenn, ezzel szemben a HPD-s egyének önértékelése gyakran alacsony, emiatt a figyeleméhségüket a pozitív és a negatív figyelem egyaránt kielégíti. Akár hülyét is csinálnak magukból, ha ezzel megkapják azt a figyelmet, amire vágynak; míg a nárcisztikusok mindent megtesznek gyengeségeik leplezéséért, mivel az énképük a legfontosabb számukra.
A HPD leggyakoribb jellemzői
Az érintettek következetesen olyan magatartást tanúsítanak, hogy azzal felkeltsék környezetük figyelmét, legyenek akár a megmentő, akár az áldozat szerepében. Mindent bevetnek céljuk eléréséhez a teátrális viselkedéstől kezdve az érzelmek eltúlzott, sarkított kifejezéséig. A DSM-5 szerint a hisztrionikus személyiségzavar általában korai felnőttkorban jelentkezik először, és akkor diagnosztizálható, ha az alábbi nyolc tünet közül öt megjelenik:
- Az egyén kényelmetlenül érzi magát olyan helyzetekben, ahol nem ő van a figyelem középpontjában,
- Másokkal való kapcsolatát gyakran szexuálisan csábító vagy provokatív magatartás jellemzi,
- Gyorsan változó és felszínes az érzelemvilága,
- Külső megjelenését folyton a figyelem felkeltésére használja,
- Túlzóan hangulatkeltő, részletekre nem figyelő beszédstílusú,
- Dramatizáló, felszínes, felfokozott érzelmeket fejez ki,
- Mások vagy a körülmények által könnyen befolyásolható,
- Kapcsolatait intimebbnek tekinti, mint amilyenek.
Kérdések, amelyekkel felfedezheted magadban a rejtett nárcizmus jeleit
Szinte naponta jelennek meg új cikkek arról, hogyan ismerjük fel a rejtett nárcizmus jeleit – legyen szó a főnökünkről, az anyákról, vagy éppen a társunkról. Időnként azonban érdemes egy lépést hátrálni, és feltenni magunknak a kérdést, hogy vajon a bennünk lapuló nárcizmus hogyan befolyásolja a párkapcsolatunkat és úgy általában a mindennapi életünket. Cikkünkből megtudhatod, milyen kérdéseket érdemes feltenni magadnak.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
