A kisbabák mosolygós pofijának és csillogó tekintetének látványa még a jéggé fagyott szívet is megolvasztja. Így szeretnénk látni gyermekeinket.
Szülőként azonban az érem másik oldalával is találkozunk. Az édes kisbaba, aki nemrég még mosolygott vagy épp aludt, az most éktelen ordításba kezdhet. A sírást bármi kiválthatja. Ösztönösen is megpróbáljuk megtudni, hogy mi a sírás oka, de vannak egyértelmű jelek is. Olykor olyan banális helyzet miatt a nyűgösködik, mint az, hogy a babát a hasára fordítják. Márpedig a védőnők és a gyermekorvosok is szorgalmazzák, hogy szükséges hasra fektetni a babákat.
Edzés hason, de nem mindig kényelmes
Szükséges, hogy a babák ne mindig csak a hátukon és az oldalukon feküdjenek. Amíg a babákat a pocakjukra fektetjük, ez idő alatt komoly munkát végeznek. A fejecske megtartása nem kis izommunkát igényel a babáktól, ráadásul elég idegen testhelyzet ez. Olyan erőfeszítést kell végezniük hason fekve, mint amikor egy testedző súlyzókkal dolgozik. Nemcsak idegen így a babáknak, de elég rövid időn belül nagyon kellemetlenné is válhat számukra, ezért kezdenek el sírni. A már kicsit nagyobb, magukat könnyebben tartó babák ugyancsak nem lelkesedhetnek a hasra fektetés miatt. Ugyan már sokkal ügyesebben megtarthatják magukat, és a még mászni nem tudó babák sokkal jobban szétláthatnak a szobában, de ha meglátják játékaikat és azt nem érik el, nem tudnak érte menni, akkor is sírásba fulladhat a hasra fektetés. Érdemesebb etetés előtt hasra helyezni a babát, mert a megerőltető munka során a reflux felerősödhet, amely kellemetlen. Ez is okozhatja azt, hogy a baba nem akar hason maradni.
Más testhelyzet
Amíg a baba hason van, addig erőlködik azon, hogy fejét felemelhesse, így a nyak, a hát és a törzs izmai erősödnek. Ebben a testhelyzetben azonban más olyan izmok is edződnek, amelyeket csak ritkábban használ a kicsi. Sőt, a hason fekvés azért szükséges, mert ezáltal készítjük fel a baba testét további mozgásformákra, úgymint az ülés, a megfordulás, a kúszás és a mászás is. A pocakjára fektetett baba gyorsabban megküzdhet a hasfájással ebben a pozícióban.
Előnyei
Fontos, hogy rendszeresen hasra fordítsuk a babákat azért, hogy ezáltal is hozzásegítsük a mozgásfejlődéshez, ugyanis fejleszti a motoros készségeket. Megakadályozza a koponya hátsó részének ellaposodását. A hasra fektetés azonban nemcsak az egyes izomcsoportokat mozgatja meg, hanem az a kognitív fejlődésre is hatással van. A hasra fektetés megadja annak a lehetőségét, hogy a babák más szemszögből lássák a körülöttük lévő világot.
Mikortól és meddig?
Már az újszülött babákat érdemes naponta két-három alkalommal néhány percre a pocakra fektetni. A kicsit idősebb babák esetében ezt az időt növelni lehet. Minél inkább erősödnek az izmok, annál élvezhetőbbé válik a babák számára is ez a pozíció. Ha mégis idegenkedik a baba a hasra fektetéstől, akkor színes játékokkal igyekezzünk motiválni, fenntartani vagy épp elterelni a figyelmét.