A nők a múltban is sok mindent megtettek azért, hogy minél szebbnek tűnjenek, még olyasmit is, amit nem kellett volna. Utólag sok – egykor népszerű – kozmetikumról kiderült, hogy veszélyes anyagokat tartalmazott, és akkor még a káros eljárásokról nem is beszéltünk.
Mindent megtettek a sápadt arcbőrért
A középkorban a világos arcbőr volt a divat, hiszen arra utalt, hogy a nő gazdag, és nem kell a szabadban dolgoznia. Az is sápadt, aki vérszegény, így az akkori logika szerint az volt a megoldás, hogy a nők eret vágattak magukon.
A 18. században gyakori volt az ólommérgezés, aminek oka elsősorban az ólomtartalmú szépségápolási cikkek elterjedése volt. Maria Gunning, Coventry grófnője például egy porított, fehér ólomvegyületet használt az arcára púderként – ugyanazt, amivel a hajukat is fehérítették akkoriban a nők. Mindössze 27 éves volt, amikor ólommérgezésben meghalt.
Az arzént a viktoriánus korban is veszélyesnek tartották, de a közvélemény úgy gondolta, hogy ha kis mennyiségben ostyákba teszik, akkor segít elérni az áhított sápadt arcszínt. Nem volt jó ötlet: az arzén nemcsak mérgező, hanem erősen rákkeltő anyag is.
A tág pupilla gyönyörű!
A reneszánsz idején a férfiak a valószínűleg nagyon szépnek tartották a tág pupillákat, legalábbis erre utal az az igyekezet, amivel az olasz nők próbálták elérni ezt a hatást. A nadragulya (Atropa belladonna) forrázatát cseppentették a szemükbe. A módszer nem a középkor szülötte, az időszámításunk előtti 4. században már alkalmazták, és később állítólag Kleopátra is többször kipróbálta. Érdekes, hogy Carl von Linné, aki kidolgozta az élőlények rendszerezésének alapelveit, erre a szokásra utalva nevezte el a növényt: „a bella donna” olaszul „szép hölgy”-et jelent.
A nadragulyát az ókorban méregként ismerték. Azt rebesgették, hogy a bogyói levéből készült főzettel gyilkolta meg Augustust felesége, Livia Drusilla. Lehetséges, hiszen a növény a mérsékelt égöv egyik legmérgezőbb faja. Hallucinációkat, delíriumot, majd halált okoz. Gyerekeknél már 3-4 szem elfogyasztása végzetes.
Radioaktív szépítőszerek
Amikor Marie és Pierre Curie 1898-ban felfedezték a radioaktivitást, sok kozmetikai cég ki akarta használni az új lehetőséget. A Radior és a Tho-Radia nevű vállalkozások például az 1920-as és ’30-as években radioaktív krémeket és szappanokat kínáltak, amelyek „a sugárzás energiájával felélénkítették a bőrt”.
A II. világháborúban egy Doramad nevű, rádiumot tartalmazó fogkrémet gyártottak Németországban. A fogkrém reklámja szerint a sugárzó anyag „természetes frissességet biztosított a szájban”.
Ma már tudjuk, hogy a radioaktív sugárzás mennyire veszélyes: a sugárfertőzés következménye sugárbetegség vagy rák lehet.
Nyitókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix
