Egy friss adatértelmezés szerint a Z generáció tagjai alulteljesítenek a korábbi generációkhoz képest kognitív teszteken.
Az 1997 és 2010 között születettek az első olyan generáció, amely az iskolában rosszabbul teljesített, mint az előtte járó nemzedék – állítja egy vezető idegtudós.
És ami még megdöbbentőbb: büszkék is rá. „Ők az első generáció a modern történelemben, amely alacsonyabb pontszámokat ért el a standardizált tanulmányi teszteken, mint az előző” – mondta a 43 éves Dr. Jared Cooney Horvath.„Ráadásul a helyzetet súlyosbítja, hogy ezek a fiatalok többsége túlzottan magabiztos a saját intelligenciáját illetően. Minél okosabbnak hiszi magát valaki, annál kevésbé az valójában.
Gyakorlatilag minden kognitív mérőszámon alulteljesítettek: az alapvető figyelem, a memória, az írás-olvasási készségek, a számolás, a végrehajtó funkciók és az általános IQ területén is.” Horvath nemrég a Kongresszus előtt is tanúskodott ezekről a lehangoló tényekről, és egy törvényhozói bizottságnak elmondta: a Z generáció – amely a millenniálokat követte, rossz irányban „robbantotta fel” az emberiség büszke tanulmányi rekordját.
De mi történt, ami egy teljes korosztály teszteredményeinek összeomlásához vezetett?
Horvath, aki rengeteg standardizált tesztadatot elemzett, a Kongresszusnak azt mondta: a Z generáció küzdelmei abból fakadnak, hogy ők az első nemzedék, amely állandó képernyőhasználat mellett nőtt fel. És ez nem helyettesíti a valódi tanulást. „Egy tinédzser ébren töltött idejének több mint felét képernyők bámulásával tölti” – mondta Horvath, aki a világ számos egyetemén tanított, köztük a Harvardon és az ausztráliai Melbourne-i Egyetemen is. „Az ember biológiailag arra van programozva, hogy más emberektől és elmélyült tanulás révén tanuljon, nem pedig pontokba szedett összefoglalók görgetéséből.” Ennek ellenére a digitális eszközök – az úgynevezett oktatástechnológia (EdTech) – az órák és a házi feladatok során is lefoglalják az agyuk nagy részét.
Másképp tanulnak, másképp gondolkodnak
Az iskolán kívül pedig a diákok a saját „arzenáljukhoz” fordulnak: telefonokhoz, tabletekhez és laptopokhoz, ahol TikTok-feliratokat pörgetnek, csípős Snapchat-üzeneteket küldenek, miközben klasszikus irodalmi művek rövid kivonatait futják át – ahelyett, hogy kézbe vennének egy könyvet és valóban elolvasnák. A képernyőről való tanulás „felszínes olvasókká” tette őket – mondja Horvath. És a szellemi erőfeszítés hiányában még a kiváló elmék is ellustulnak.
Nem technológiaellenes vagyok. A szigorúság pártján állok.
– mondta Horvath, aki azt szeretné, ha az iskolák korlátoznák a diákok képernyőidejét, és visszatérnének azokhoz az időkhöz, amikor a gyerekeknek fel kellett ütniük egy könyvet, és akár egy egész éjszakát át kellett tanulniuk egy vizsgáért. „Egy szomorú ténnyel szembe kell néznünk: a gyerekeink kognitív képességei gyengébbek, mint amilyenek nekünk voltak az ő korukban” – mondta Horvath a Szenátus Kereskedelmi, Tudományos és Technológiai Bizottságának. „A kognitív fejlődést a 19. század vége óta mérjük és standardizáljuk. Minden generáció túlteljesítette a szüleit – egészen a Z generációig.”
És mindez nem csak az Egyesült Államokban történik.
„80 ország adatait vizsgálva azt látjuk, hogy amint egy ország széles körben bevezeti a digitális technológiát az iskolákban, a teljesítmény jelentősen romlik” – mondta Horvath, aki az arizonai székhelyű LME Global alapítója is. A szervezet célja, hogy a kutatásokat és az osztálytermi gyakorlatot összekapcsolva javítsa a tanulmányi eredményeket.
Amikor a technológia belép az oktatásba, a tanulás visszaesik.
A jövőt illetően Horvath abban reménykedik, hogy új oktatáspolitikák születnek, amelyek rákényszerítik az iskolákat a technológia visszaszorítására az osztálytermekben, és így a következő nemzedék – az Alfa generáció – nagyobb eséllyel válhat valódi zsenivé.