Sokakat izgat a gondolat, hogy egyetlen apró jel árulkodhat a legsötétebb személyiségjegyekről. A színekhez való viszony különösen hálás terep az ilyen találgatásoknak. A valóság azonban jóval árnyaltabb annál, mint amit a kattintásvadász állítások sugallnak.
A pszichopatákról kialakult kép gyakran leegyszerűsítő: sokan úgy gondolják, hogy egyetlen jel, szokás vagy preferencia alapján felismerhetők. Ezért terjedhetett el az a gondolat is, hogy létezik egy „kedvenc szín”, amely jellemző rájuk. A felvetés látványos, de a mögötte álló valóság sokkal összetettebb.
Mit jelent valójában a színpreferencia?
A színpreferencia nem pusztán ízlés kérdése, hanem olyan jelenség, amelyet a kultúra, a neveltetés, a személyes élmények és az aktuális érzelmi állapot is formál. Bár vannak világszerte kedveltebb színek – például a kék –, ezek nem mutatnak stabil összefüggést semmilyen konkrét személyiségzavarral. A színekhez való viszony változhat életszakaszok között, és még a napi hangulat is jelentősen befolyásolhatja.
Van bármilyen kapcsolat a pszichopátia és a „kedvenc szín” között?
A pszichopátia összetett, több komponensből álló személyiségzavar, amelyet érzelmi sekélyesség, empátiahiány és manipulatív viselkedés jellemez. Egy ilyen komplex állapot nem köthető egyetlen preferenciához, különösen nem egy olyan bizonytalan és változékony tényezőhöz, mint a kedvenc szín. Időről időre felbukkan, hogy a pszichés problémákkal élők között gyakrabban fordul elő a kék szín választása. Ennek azonban több a kulturális és érzelmi magyarázata, mint a klinikai jelentősége. A kék ugyanis a legtöbb ember számára a nyugalom, stabilitás és biztonság színe, vagyis egyetemes vonzerővel bír, nem kizárólag bizonyos személyiségprofiloknál jelenik meg.
Miért félrevezető a színekből következtetni?
A színpreferencia nem tartozik a stabil, személyiséget meghatározó jellemzők közé. Rövid idő alatt is változhat, olykor élethelyzet vagy érzelmi állapot hatására. Éppen ezért nem alkalmas arra, hogy diagnosztikai eszközként szolgáljon. A pszichológia egyértelműen elválasztja az objektív, mérhető tüneteket a szubjektív, könnyen torzuló preferenciáktól. A kedvenc szín az utóbbi kategóriába tartozik: érdekes jelenség, de nem hordoz olyan következetes jelentést, amiből személyiségzavarokra lehetne következtetni.
Mit érdemes ebből levonni?
A gondolat, hogy a pszichopaták „leggyakrabban” egy bizonyos színt kedvelnének, jól hangzó, de tudományosan nem tartható elképzelés. A színpreferencia túl változó, túl személyes és túl sok tényezőtől függ ahhoz, hogy bármiféle pszichológiai diagnózist lehessen hozzá kötni. A kérdés mégis fontos, mert rávilágít arra, mennyire szeretnénk egyszerű jelzésekből összetett személyiségekre következtetni,és mennyire félrevezetőek tudnak lenni az ilyen leegyszerűsítések.
Forrás: theguardian / Képek: Midjourney