A nárcisztikus személyiség ma már nem puszta karakterhiba vagy sértés, hanem egy olyan személyiségstruktúra, amelyet a modern pszichológia jól ismer: önközpontúság, folyamatos elismerésigény, túlzott érzékenység a kritikára, miközben empátia csak mértékkel jut.
De mi történik akkor, ha nem egy, hanem két nárcisztikus személy találkozik? Fel lehet erre építeni egy kapcsolatot, vagy törvényszerűen romba dől, ahogy a figyelemért és hatalomért folyó küzdelem kiéleződik?
Amikor két tükör néz egymásra
Nárcisztikus személyek általában olyan társra vágynak, aki rajong értük, megerősíti őket, visszatükrözi a nagyszerűség élményét. Egy másik nárcisztikus azonban ugyanúgy vágyik ugyanerre. Ilyenkor két tükör kerül egymással szembe, mindkettő ragyogni akar, de egyik sem képes háttérbe vonulni, hogy a másik csillogjon. Az első időszak ennek ellenére lehet szenvedélyes és intenzív. Eufória, egymás kölcsönös idealizálása, nagyszabású gesztusok, rabul ejtő figyelem. Mintha végre találtak volna valakit, aki „méltó” rájuk. De a lelkesedést gyakran követi a realitás.
A konfliktus ott kezdődik, ahol az ego találkozik a fallal
A nárcisztikus személy számára a kritika fenyegetés, a visszautasítás sértés, a hibák elismerése pedig gyengeség. Ha ketten élnek így, a konfliktus szinte elkerülhetetlen. Két ember, aki mindig nyerni akar. Két ember, aki nem szeret bocsánatot kérni. Két ember, akinek nehéz elfogadni, hogy a világ nem körülöttük forog. Egyik fél sem ad szívesen. Inkább érvel, támad, visszavonul vagy büntet csenddel. A kapcsolat ilyenkor nem kommunikációra épül, hanem küzdelemre.
Mégis működhet? Igen, de csak egy feltétellel
Két nárcisztikus között akkor lehet tartós kapcsolat, ha valamiben érdekük közös. Ha a szövetségük többet ad számukra, mint az egyedüllét. Ha a „mi” hozadéka nagyobb, mint az egyéni ragyogás. Ilyenkor képesek lehetnek működni akár hosszú távon is, bár nem feltétlenül érzelmi intimitásban, inkább stratégiai együttműködésben. Olyan ez, mint két uralkodó, akik szövetséget kötnek: hatásosak lehetnek együtt, de nem feltétlenül boldogok. Ha nincs közös cél, marad a versengés. Ha nincs alázat, marad az ütközés. Ha nincs empátia, marad a magány két ember testében.