New York történetében először fordul elő, hogy a város „first ladyje” nem egy kifelé erősen reprezentatív, hagyományos szereplő, hanem egy fiatal, kísérletező művész, aki a Z-generáció nézőpontját hozza be a városi közéletbe. Ő Rama Duwaji: szír származású illusztrátor és animátor, aki nem politikusi háttérrel, hanem művészi látásmóddal érkezett a reflektorfénybe.
Rama története nem tipikus „amerikai álom”. Houstonban született, gyermekéveit részben Dubajban töltötte, majd művészeti tanulmányai miatt New Yorkba költözött. Már korán egyértelmű volt, hogy számára az önkifejezés nem egyszerűen kreatív tevékenység, hanem identitás. Munkái gyakran foglalkoznak a migráció személyes élményével, a kettős kulturális hovatartozással és azzal, mit jelent nőnek lenni olyan terekben, ahol sokáig nem volt valódi helye a női hangnak.
Modern művészet találkozik a politikával
Rama Duwaji nem a politikai életben találta meg a partnerét, hanem szerelmen keresztül került a közélet közelébe. Férje, Zohran Mamdani, New York egyik karizmatikus, progresszív politikusa, és a kettejük kapcsolata inkább szövetség, mint hagyományos közszereplői felállás. A kampányidőszak alatt Rama nem „háttérfiguraként” jelent meg: több vizuális anyagot, grafikát és kommunikációs motívumot is ő inspirált. A politikát nem „messziről figyelte”, hanem részévé vált, mégis megtartva saját hangját.
Ami különlegessé teszi, az a generációs szemlélet. A Z-generáció számára a közélet nem formális eseményekből, protokollból és reprezentációból áll, hanem közösségi terekről, átláthatóságról, kulturális érzékenységről és valós társadalmi problémák meghallgatásáról. Rama ezt a gondolkodást hozza be a first lady szerepébe. Inkább dolgozó asztala, agyagszobrai és vázlatai között érzi önmagát, mint vörös szőnyegen, és ez éppen az ereje.
Ikonikus szerepben
Művészetében és megszólalásaiban egyaránt ott van az a tapasztalat, hogy két világ között létezni lehet összeillesztés is, nem széttöredezettség. Szíria és Amerika, családi otthon és művészeti közeg, magánélet és közélet, nála mindezek nem egymást kizáró terek, hanem rétegek. Ez a rétegzettség adja azt az érzékenységet, ami miatt sok fiatal úgy érzi: végre valaki tényleg érti, milyen ebben a korszakban felnőni.
Rama Duwaji New York „first ladyjeként” várhatóan nem a formalitást fogja megtestesíteni, hanem az új generáció önazonosságát. Nem dísz, nem kísérő, nem reprezentáció: sokkal inkább alkotó, aki a város kulturális életéhez kézzel foghatóan is hozzátesz. És talán ez a legfontosabb: nem megváltoztatni akarja a szerepet, hanem egyszerűen önmagaként tölti be. Ami már önmagában változás.