Egy sorozat második évadja sokszor vízválasztó: kiderül, hogy puszta kísérlet marad, vagy valódi történetté érik. A Gen V most lépett át ezen a határon – és végre megmutatta, miért van helye önállóan is a képernyőn.
A Gen V első évada bevallom, számomra inkább kísérletnek tűnt, mint kiforrott sorozatnak. Mintha a készítők egy doboznyi extrém ötletet borítottak volna a képernyőre: sok vér, szex, botrány és abszurditás, de kevés igazi lélektani tartalom. Nem volt rossz, sőt, izgalmas volt a frissessége, de sokszor éreztem, hogy minden túl harsány ahhoz, hogy valódi drámát engedjen felszínre törni. A második évad ezzel szemben érettebb, letisztultabb és sokkal emberibb.
Egy valódi veszteség feldolgozása
Az évad egyik legfontosabb pillére Andre hiánya, ami Chance Perdomo tragikus halála miatt vált elkerülhetetlenné. A készítők nem választották a könnyebb utat: nem „cserélték le” a színészt, nem magyarázták ki ügyetlenül a távozását, hanem szembenéztek a veszteséggel. És ez szerintem óriási különbséget jelent. A sorozat ezzel olyan mélységet kapott, amit az első évadban még nem éreztem. A karakterek gyásza, az ezzel járó törések és újrakezdések sokkal emberközelibbé tették a történetet, és engem nézőként is közelebb húztak hozzájuk.
Ez a döntés mutatja meg, hogy a Gen V több akar lenni puszta „sokkfaktor-show”-nál. Fel meri vállalni a fájdalmat, és ebből épít tovább.
Identitáskeresésből önálló hang
Az első évad sokszor tűnt úgy, mintha csak a The Boys árnyékában létezne. Jó volt, de inkább kiegészítésnek éreztem, nem önálló történetnek. A második évadban azonban ez változik. Cipher, az új dékán, nem egyszerű főgonosz, hanem manipulatív, intelligens ellenfél, aki rendszerszinten mutatja meg a hatalom romlottságát. Már nem csak az a kérdés, ki tud nagyobbat ütni vagy szétrobbantani, hanem az is, hogyan működik a rendszer, amelyben ezek a fiatal szuperhősök felnőnek.
Ez az a pont, ahol a sorozat végre elválik az anyaszériától, és önálló mondanivalót talál. Nem csak „The Boys light” többé, hanem saját üzenete van a hatalomról, a manipulációról és a fiatalság kiszolgáltatottságáról.
A karakterek igazi mélysége
Az, ami igazán megfogott, az a karakterek fejlődése. Marie Moreau például már nem csak a „véres erővel rendelkező lány”, hanem valaki, aki kétségbeesetten keresi a helyét, küzd a múltjával és a bűntudattal. A második évadban sokkal emberibbé válik, tele belső konfliktusokkal, ami számomra sokkal izgalmasabb, mint bármilyen véres csatajelenet.
De nem csak ő: a mellékszereplők is kapnak árnyalatokat. Látjuk, ki hogyan birkózik a gyásszal, ki hogyan enged a hatalom csábításának, és ki próbál kitörni belőle. A Gen V ettől válik többé egy egyszerű spinoffnál – mert végre nem csak az erejük, hanem az emberi dilemmáik határozzák meg őket.
Ami még mindig nem tökéletes
Mindezek mellett az évadnak vannak gyengeségei is. Az első néhány epizód tempója döcög, mintha a sorozat nem tudná, hogyan találja meg a saját ritmusát. Vannak jelenetek, amelyek még mindig inkább a sokkolás kedvéért születtek, mintsem a történet szolgálatában. És néha érezni, hogy a készítők nem mernek teljesen elszakadni a The Boys univerzumától – mintha mindig fél szemmel figyelnének, nehogy túl messzire sodródjanak.
De a különbség az, hogy most már mindez kevésbé zavaró, mert van mögötte valódi történet és érzelmi ív.
Miért fontos ez a sorozat?
A Gen V második évada számomra arról szól, hogy a káosz és a brutalitás mögött mindig ott van a lehetőség valami mélyebb megszólalásra. A sorozat azt mutatja, hogy a fiatalság nem csak a szabadságról és a lehetőségekről szól, hanem arról is, hogy milyen nyomás alatt kell megtalálni az identitást. Hogy miközben a világ azt várja, hogy hősök legyünk, belül még mindig csak bizonytalan fiatalok vagyunk.
Ez a kettősség – a szupererő és a törékenység – az, ami miatt a Gen V végre igazán érdekes lett számomra.
A második évad sokkal több, mint amit vártam. Nem hibátlan, de végre van benne szív, lélek és saját hang. Már nem csak spinoff, hanem egy olyan sorozat, amely önállóan is képes megállni a lábán. És bár még mindig ott lebeg felette a The Boys árnyéka, most először érzem azt, hogy a Gen V képes lehet hosszú távon is önálló történetté válni. Ha az első évadot csak a sokkhatás miatt nézted, most érdemes a szíved miatt is folytatni.
Forrás: GenV / Képek: Getty