A közösségi média új kedvence a FAFO parenting, azaz a „fuck around and find out” nevelési stílus.
A kifejezés elsőre talán meghökkentő, de a nevelési módszer mögöttes tartalma egyre több szülőt szólít meg: hagyni, hogy a gyerek a saját bőrén tapasztalja meg döntései következményét – persze biztonságos, jól átgondolt keretek között.
De vajon tényleg jó ötlet hidegen hagyni a kabát nélküli gyereket, ha ő úgy döntött, hogy nincs szüksége rá? A válasz meglepően árnyalt.
Mit jelent a FAFO parenting?
A módszer lényege, hogy ahelyett, hogy minden döntést előre irányítanánk vagy megtiltanánk, a szülő teret ad a gyereknek arra, hogy maga élje meg a következményeket – ha ezek nem túl súlyosak. Nem büntetésről, hanem tapasztalatszerzésről van szó. Ez nem az „engedd, hadd fázzon meg” típusú nemtörődömség, hanem tudatos, empatikus figyelem kíséri.
A trend egyik kiemelkedő pillanata az volt, amikor Kylie Kelce (a híres sportoló Jason Kelce felesége) elmesélte, hogy férje nem szólt rá a lányukra, amikor az nem akart kabátot venni egy hideg napon – és inkább hagyta, hogy a gyerek maga tapasztalja meg, milyen fázni. Az eset bejárta a TikTokot és az Instagramot, és sok szülő saját példákkal csatlakozott a gondolkodáshoz.
Mikor működik a módszer?
A FAFO parenting előnye, hogy segít a gyereknek:
- megtanulni, hogy döntéseinek következménye van,
- fejlődik a problémamegoldó képessége,
- csökkennek a hatalmi harcok, hiszen a tanulás nem a szülő kényszerítéséből, hanem a tapasztalatból fakad,
- erősödik az önállósága, hiszen megtapasztalja, hogyan érdemes dönteni.
Fontos azonban, hogy ez csak bizonyos helyzetekben alkalmazható: a döntés legyen alacsony kockázatú, és ne sodorja veszélybe a gyereket.
Mikor nem érdemes alkalmazni?
Ez a nevelési megközelítés nem való minden élethelyzetre – és nem minden gyerekre.
Nem ajánlott:
- ha a következmény veszélyes lehet (pl. forró tárgy, közlekedés, idegen környezet),
- ha a gyerek életkora vagy személyisége alapján nem tudja feldolgozni a helyzetet,
- ha a szülő utólag nem tud érzelmileg támogató lenni (pl. megszégyeníti vagy kineveti a gyereket),
- ha a gyermek különösen érzékeny, és inkább bátorítást, mint „engedélyezett kudarcot” igényel.
Hogyan csináld jól?
1. Gondold át, hogy biztonságos-e a következmény. Egy kabát nélküli séta beleférhet – de egyedül átkelni a forgalmas úton nem.
2. Engedd, hogy a helyzet megtörténjen, de maradj elérhető. Ne szólj rá, ne alázd meg – csak legyél ott, ha segítség kell.
3. Ne taníts „büntetésként”. A cél nem az, hogy a gyerek rosszul érezze magát, hanem hogy tanuljon.
4. Adj visszajelzést utólag. „Észrevetted, hogy hideg volt? Legközelebb gondoljuk át együtt, mire lesz szükséged.”
A nevelés nem fekete-fehér
A FAFO parenting nem a „kemény szülők” kiváltsága, hanem egyfajta tudatos engedés – amikor a gyerek nem hallgat a szóra, és a legjobb döntés az, ha hagyod megtapasztalni. Ez azonban nem kivonulás a nevelésből, hanem jelenlét másképp: a szülő figyel, elenged, majd segít feldolgozni az élményt.
