Egy sötét, sós vízzel teli tartályban lebegni elsőre talán furcsán hangzik – de mi van, ha épp ez a csend és súlytalanság segít megtalálni az egyensúlyt? Kipróbáltuk a lebegésterápiát, és meglepődtünk, mennyit adhat testnek és léleknek.
Először őszintén szólva furcsán hangzott. Feküdni egy sós vízzel teli tartályban, teljes sötétségben, hangtalanul? Magamra csukni az ajtót, és csak lebegni? Nem tudtam, mire számítsak – csak azt tudtam, hogy régóta vágytam valamire, ami segít egy kicsit lelassítani. Ki akartam próbálni, mit tud adni ez a híres lebegésterápia, amiről mostanában egyre többen beszélnek.
Most már tudom: valami nagyon más. És lehet, hogy pont erre van szükségünk.
Mi történik a lebegésterápia során, és mit éltem meg közben?
Egy hangszigetelt, puha fényekkel megvilágított szobába léptem. A tartály, amibe beléptem, inkább tűnt egy futurisztikus tojásnak, mint fürdőnek. A víz testmeleg volt, simogató, és annyira sós, hogy azonnal lebegni kezdtem. A fényt lekapcsoltam, és ott maradtam: csendben, mozdulatlanul, súlytalanul.
Először nehéz volt elengedni a gondolatokat. Zakatolt bennem a nap, a teendők, a feszültség. De aztán – kb. 15 perc után – valami történt. Elkezdtem nem gondolni. Nem tenni. Csak lenni.
Ez volt talán az első alkalom hónapok óta, amikor nem kellett megfelelni, figyelni, reagálni.
Miért mondják, hogy jót tesz a testnek és léleknek?
Később olvastam utána a szakirodalomnak is, és már nem csodálkoztam:
• A lebegés csökkenti a stresszhormont (kortizol),
• Javítja az alvást,
• Csökkentheti a szorongást, depressziós tüneteket,
• Enyhíti az izomfeszültséget,
• És állítólag még a vérnyomást is mérhetően lejjebb viszi.
Nekem nem kellett hozzá orvosi mérés, hogy érezzem: másnap reggel mintha valaki kisimította volna belülről a testem és az idegeimet. A vállaim lazábbak voltak, a gondolataim csendesebbek, és még a telefonért sem kaptam utána rögtön.
Mindenkinek való? Nem. De sokkal többen kipróbálhatnák
Nem fogok hazudni: nem biztos, hogy elsőre mindenkinek kellemes élmény.
Ha valaki klausztrofóbiás, zártságra érzékeny, vagy nehezen marad egyedül a gondolataival, annak idő kell a lebegés megszokásához.
De ha benned is ott van az igény arra, hogy visszatérj önmagadhoz, és megéld azt a ritka csendet, amit máshol nem találsz meg – akkor ez a terápia több lesz, mint wellness.
Megéri? Igen, de nem csodaszer
Nem fogja egy csapásra megoldani az életedet. Nem helyettesít terápiát, edzést, egészséges életmódot.
De ha kell egy kis „kikapcsolás”, ahol nem kell semminek megfelelni – csak engedni, hogy a tested és az idegrendszered végre fellélegezzen –, akkor a lebegésterápia egy nyugodt, tiszta pillanatot adhat vissza abból, amit sokszor elveszítünk: az önmagunkkal való kapcsolatból.
Igen. Sőt, azt kívánom, bárcsak rendszeresen tudnék eljutni lebegni. Mert nem luxus, nem különcködés, és nem is divat, hanem egyfajta belső rendrakás, amit mindannyiunknak időnként meg kéne engedni magának.
Forrás: www.womenshealthmag.com / Képek: Midjourney
