Ha változókorban vagy, inkább retteghetsz a nyártól, mint várod, de ennek nem kell így lennie! Szerzőnk saját tapasztalatain keresztül mondja el, miért!
Ahogy beköszönt a nyár, dobom a változókort. Ősszel és pláne télen hajlamos vagyok az önsajnálatra, de nyáron ennek nincs helye! Lelassítok, élvezem, hogy élek és végre magamra figyelek. A nyár nekem erről szól, annál is inkább, mert az év többi része mindig másé. A gyerekeké, akik már nem is annyira gyerekek, a férjemé, a munkáé, a kötelességeké. Nyáron van három hónap, ami csak az enyém! Munka persze van, de mégis meg tudom fordítani a gondolkodásomat, és sokkalta könnyebben veszem az akadályokat, mint egyébként. Most megosztom veled a titkomat!
Nyári rutin változókorban, értem! – Érted?
Nyáron megszokott rutin alapján létezem még akár munkanapokon is! Általában korán kivet az ágy, mégis sokkal kipihentebbnek érzem magam, mint a sötét, hideg téli reggeleken. Öt körül felébredek, és ha éjjel sem hűlt le a levegő, jeges kávéval indítom a napot, mégpedig a teraszon! Imádom a reggeli levegőt és a madárcsicsergést. Csak kiülök a kávémmal a kezemben, és vagyok. Nincs más dolgom, csak lenni, létezni, érezni, hogy élek. Nem gondolkodom semmin, azon, hogy milyen lesz a napom, hogy mihez nincs kedvem aznap. Létezés. Ez még jóga nélkül is megy, de amikor kiegészítem egy kis reggeli nyújtással és meditálással, bármi történhet, én jól vagyok!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebédszünetben sétára megyek és kismadarak legyeznek. A nyár hőhullám nélkül is kemény menet, így a légkondicionált irodában ücsörgök, ebédszünetben viszont – mivel jószerivel mindenki szabin van – a beszélgetést olvasásra cserélem a nyári időszakban. Annyi történet van, ami elrepít arra a fél órára! Római románc, görög szerelem, párizsi romantika! Nekem ez elég. Fél óra alatt teljesen kikapcsolok, és nemcsak azért várom a nap végét, hogy hazaérjek, hanem azért is, hogy a metrón folytathassam a könyvemet!
Nem tagadom, van, hogy annyira kiütnek a hőhullámok, hogy kiesem a zenből, de szerencsére gyógynövényes készítmények formájában segítőtársra találtam a bajban. Ezek nemcsak a hőhullámok elviselésében segítenek, hanem a hangulatomat is javítják, és az éjszakai pihenésemet is segítik.
Persze, ha nyaralok, az az igazi! Akkor is megvan a napi rutinom, de ha a kedvem úgy tartja, eltérek tőle. Egy a fontos, a víz! Nézni, belélegezni az illatát, fürdeni benne, hallani, ahogyan mossa a partot. Mindegy, hogy tó, tenger vagy folyó, ez jelenti számomra az igazi, nagybetűs életet.
Ha tehetem, reggel már a vízparton kezdek. Séta, be- és kilégzés, elmélyedés, sőt, ha elég korán sikerül kimenni, futni, de még táncolni is szoktam! Mint valami dilis nő, de nem érdekel! A munka és a kötelességek mellett olyan kevés időnk van arra, hogy felszabadultan éljünk! Mit érdekel engem, ha bárki lát?! Ilyenkor még telefont sem viszek. Hallgatom, érzem a vizet, a talpam alatt benyomódó homokszemeket. Ez az idő csakis az enyém. Este már a párommal sétálgatunk. Egy kellemes vacsora, egy kis bor, beszélgetés. Valódi párterápia!