A mindfulness nem csodamódszer, de csendben és kitartóan formál át belülről. Egy őszinte vallomás arról, hogyan lehet napi néhány perc tudatos jelenlét az élet egyik legnagyobb fordulópontja.
Őszintén szólva, korábban azt hittem, a mindfulness csak egy újabb divathullám. Egy szó, amit jó kimondani, amitől spirituálisabbnak tűnik az ember, de aminek kevés köze van a valódi problémákhoz. Aztán jött egy pont az életemben – egy nehéz időszak, tele belső feszültséggel, túlpörgetett gondolatokkal és állandó kimerültséggel –, amikor már nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni: valamin változtatnom kell.
Ekkor találkoztam először komolyabban a mindfulness-szel, vagyis a tudatos jelenléttel. Nem egy spirituális elvonulás formájában, nem meditációs párnák között, hanem egyszerű, gyakorlatias módon: egy 10 perces légzőgyakorlattal, egy vezetett meditációval egy applikáción keresztül. És az a 10 perc olyan volt, mint egy ablak, amin keresztül hirtelen friss levegő áramlott be az életembe.
A mindfulness nem azt jelentette, hogy hirtelen minden nyugodt és tökéletes lett. Inkább azt, hogy megtanultam észrevenni, mi zajlik bennem. Hogy nem automatikusan reagáltam, hanem képes voltam egy pillanatra megállni. A gondolataimat, amik eddig úgy száguldoztak, mint egy elszabadult gyorsvonat, lassan meg tudtam figyelni. Nem elnyomni akartam őket, hanem megérteni.
Ahogy elkezdtem rendszeresen gyakorolni – napi néhány perc, semmi több –, apránként változtam. Egyre kevesebb energiát emésztettek fel az aggodalmaim, mert nem hagytam, hogy teljesen eluralkodjanak rajtam. Egy stresszes nap végén már nem automatikusan a telefon vagy a hűtőszekrény felé nyúltam, hanem leültem, vettem néhány mély levegőt, és figyeltem, mi történik bennem. Egyszerűnek tűnik, de nekem ez volt az első lépés egy sokkal békésebb, kiegyensúlyozottabb élet felé.
A mindfulness hatása nemcsak lelki, hanem fizikai szinten is megjelent. Jobban aludtam. Kevésbé fájt a fejem. Nem volt állandó feszülés a mellkasomban. Elkezdtem jobban figyelni arra is, mit eszem, hogyan mozgok, mennyi időt töltök a képernyők előtt. Nem mások elvárásai miatt, hanem mert már kapcsolódtam önmagamhoz.
Ma már el sem tudom képzelni az életemet tudatos jelenlét nélkül. Nem kell hozzá gyertyafény és csendes zene – elég néhány mély levegő, egy séta, vagy akár az, hogy evés közben nem nyúlok a telefonomért. A mindfulness számomra nem menekülés a világból, hanem eszköz ahhoz, hogy teljesebben legyek jelen benne.
Nem állítom, hogy minden nap tökéletes. Vannak nehezebb időszakok, amikor újra elsodor az élet. De már van egy eszköz a kezemben, ami segít visszatalálni. És ez a legnagyobb ajándék, amit a mindfulness adott nekem.