Egy filmsorozat, egy tengerpart, és egy globális utazási hullám – a képernyőn látott helyszínek gyakran valóságos zarándokhellyé válnak. De vajon a turizmus tényleg nyer az ilyen népszerűségen, vagy többet árt, mint használ?
Amikor a néző a kanapén ülve egy lélegzetelállító tengerpartot, egy eldugott hegyi falucskát vagy egy nyüzsgő városi utcát lát a képernyőn, gyakran nem csupán a történet ragadja magával. Egyre többen kelnek útra azért, hogy saját szemükkel is megtapasztalják a filmes élmény helyszínét – így lesz a fikcióból valóság, a filmiparból pedig a turizmus egyik legizgalmasabb mozgatórugója. A filmek és sorozatok hatása a turizmusra mára már vitathatatlan, és számos példával igazolható.
Filmturizmus példái
Gondoljunk csak a Fehér Lótusz (The White Lotus) sorozatra, amely nemcsak a társadalmi feszültségeket boncolgató tartalmával keltett figyelmet, hanem a gyönyörű forgatási helyszíneivel is. Az első évad után Hawaii, a második után pedig Szicília iránt nőtt meg ugrásszerűen az érdeklődés. Az utazási irodák és szálláshelyek arról számoltak be, hogy egyre többen kifejezetten a sorozat hatására foglaltak utat a bemutatott régiókba. Szicília kisvárosai, amelyek korábban jórészt csak az olaszok belső turizmusában voltak népszerűek, hirtelen nemzetközi reflektorfénybe kerültek. A helyiek örömmel, de kihívásokkal is szembenézve fogadták a megnövekedett forgalmat – hiszen a “film-turizmus” gyakran gyorsan és felkészületlenül éri el a kisebb közösségeket.
A Másnaposok (The Hangover) trilógia egy másik példája annak, amikor a helyszín – jelen esetben Las Vegas és Bangkok – gyakorlatilag a történet egyik főszereplőjévé válik. A filmek által közvetített vad, féktelen szórakozás képe tömegeket vonzott ezekbe a városokba, különösen fiatalokat, akik a vásznon látott életérzést szerették volna átélni. A filmek nem csupán turistákat hoztak, hanem formálták is az adott városokról kialakult képet – sokszor leegyszerűsítve, sőt, akár sztereotípiákat is erősítve.
A sziget (The Beach) című film, Leonardo DiCaprióval a főszerepben, talán az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet egy paradicsomi tengerpartot nemzetközi turistaparadicsommá változtatni – de milyen áron? A thaiföldi Maya Bay-re zúduló tömegek annyira károsították a környezetet, hogy a hatóságok kénytelenek voltak bezárni a partszakaszt, hogy az élővilág regenerálódhasson. Ez jól mutatja a film-turizmus árnyoldalát: amit a kamerák romantizálnak, azt a valóságban könnyen túlterhelhetik az utazók.
Fontos megemlíteni a sorozatok hosszabb távú hatását is. Az olyan produkciók, mint a Trónok harca, amelyek évekig képernyőn vannak, még inkább beágyazódnak a kollektív tudatba, és tartós turisztikai érdeklődést generálnak. Dubrovnik, amely a sorozatban Királyvárként szerepelt, azóta is hatalmas turistaforgalmat bonyolít le, nem kis részben a rajongóknak köszönhetően.
A filmek és sorozatok tehát képesek városokat, szigeteket, sőt teljes országokat is “újrafelfedezni” a világ számára. Olyan helyeket helyeznek a térképre, amelyek korábban rejtve maradtak a tömegek elől. A hatásuk azonban kettős: amíg turisztikai fellendülést hozhatnak, addig a túlzott látogatottság környezeti és kulturális károkat is okozhat. A kihívás tehát abban rejlik, hogyan lehet fenntartható módon kihasználni a filmsikerek által generált érdeklődést, miközben megóvjuk a bemutatott helyszínek értékeit.
A jövő turizmusában a médiafogyasztás és az utazási döntések közötti kapcsolat tovább fog mélyülni. A streamingplatformok korában már nem csak mozifilmek, de akár egy-egy minisorozat is képes egy ország turizmusát fellendíteni. Ahogy egyre többen keresik a személyes élményeket, a filmes helyszínek bejárása olyan újfajta utazási motivációvá válik, amely egyszerre szórakoztató és érzelmileg is jelentőségteljes. A kérdés már csak az: készen állunk-e jól kezelni ezt az újfajta utazási hullámot?
Borítókép forrása: Midjourney
