A Netflix sorozata, a Hullik a vakolat vegyes érzéseket hagy a nézőben – de legalább hagy valamit.
A Hullik a vakolat a dramedy műfajában készült, azaz nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy egy komoly drámát vagy egy komédiát nézünk. E tekintetben a sorozat teljes mértékben megfelel a dramedy műfajának, bár talán ennél is több műfajban is megállná a helyét, és valószínűleg pont ez a gond vele: a krimi, a vígjáték és a dráma nem fér meg egymás mellett, és ennek az eklektikus elegye ez a sorozat.
Színészek, ha játszanak
A sorozatot egyértelműen Lisa Kudrow miatt kezdtünk el nézni, mert bár tudtuk, hogy nem Jóbarátokra kell készülni, pont ezt szerettük volna, hogy ne úgy lássuk őt, mint eddig. Hát ez nem Phoebe, sőt, meglehetősen tragikus szerep: egy nő, Lydia, akinek egy baleset során meghalt a fia, és ezen próbálja túltenni magát – mint a sorozatból kiderül, nem kevés csontváz van a szekrényben az ügyet illetően. Érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyi, Phoebe-nek tulajdonított grimasz vagy kézmozdulat tartozik valójában Lisa Kudrow-hoz, és mennyi ilyen mozdulat visszaköszön ebben a sorozatban is. A szinkront szeretőknek nem kell csalódniuk, hiszen itt is Nyírő Beáta ad hangot az egykori jóbarátnak, és bár nem tudom, de van egy érzésem, hogy egyáltalán nem bánta, hogy mást játszhat együtt örök kollégájával!
A másik főszereplő, Ray Romano a Szeretünk Raymond című sorozatból lehet ismerős. Ő játssza Pault, Lydia férjét, aki szintén gyászolja a fiát, ám teljesen másképpen, mint a felesége, mely számos konfliktust szül, arról nem is beszélve, hogy nemcsak a gyásszal van elfoglalva, hanem fia halálának körülményeivel is, azonban nem kideríteni szeretné, hogyan történt, hanem épp az ellenkezője: nyomokat kell eltüntetnie.
Nem véletlenül szeretnék eladni a házukat, ami többek érdeklődését felkelti. A pályázók között több ismert arc is feltűnik, így a Scooby-Doo-filmek Vilmája, Linda Cardellini vagy Luke Wilson, akit a Hülyék Paradicsomában is láthattunk.
Hullik a vakolat – Több sebből vérzik, de nézhető
A színészek jók, és szerepüket kiválóan hozzák, de a sorozat valahogy mégsem működik. Az egyszerű embernek eleve nehéz azonosulnia azzal a világrengető problémával, hogy lemarad egy ház megvételéről. Merthogy itt a központi kérdés az, hogy Lydia és Paul házát többen szeretnék, de mindenáron, és míg a fókusz ezen van, valamint azon, hogy megismerjük ezeket a házat akaró családokat, ott van a kérdés, hogy mi történt Lydia és Paul fiával. Feltételezhetően ezzel is el akarták terelni a figyelmünket arról, hogy mi is történt a házaspár fiával, és sokszor ez olyan jól sikerül, hogy csupán semmitmondó, haszontalan jelenetek erejéig térünk vissza Lydiához és Paulhoz, majd megyünk vissza valamelyik családhoz, akik nagyon akarják azt a házat, de annyira, mintha ez lenne az egyetlen a Földön. A sznobériával tehát nehéz volt azonosulni, ennek ellenére a mellékszereplők, és a lassan (nagyon lassan) kibomló saját történetük a végére összeáll, de valószínűleg ez is okozza azt, hogy az egész sorozat nem áll össze.
A mindössze nyolc epizód egész egyszerűen nem volt elég arra, hogy ennyi mindent kibontsanak, ugyanakkor pedig fenntartsák a feszültségét annak, hogy mi is történt a fiúval, mert az ember a mellékszereplők aktuális élethelyzeteivel (alkalom adtán hisztijeivel) van elfoglalva.
Második évadon meglepődnék, ha lenne, mert a történet le van zárva, szép kerek, és ténylegesen szépre sikerült a vége. Ne okoljuk magunkat, ha ennek leheletét még a hetedik részben sem érzékeljük, nem bennünk van a hiba!
Mindennek ellenére, ha a második résznél fel akarjuk adni, érdemes adni neki egy esélyt, mert egyszer meg lehet nézni, van mondanivalója, és valamelyest szórakoztató is (még ha vígjátéki elemeket nem is igazán fedeztem fel benne).
A színészek ténylegesen jók, és ha a dolog elcsúszott, bizonyosan nem rajtuk múlt!
Nyitókép forrása: Imdb
