Imádjuk a porontyainkat, akik okosak, édesek és bazira viccesek is tudnak lenni, ám van néhány olyan szokásuk, amiktől a legtürelmesebb szülő is a falra mászik. Ezek olykor teljesen szubjektív, saját élményből vagy neveltetésből fakadó reakciók, máskor pedig olyan, általánosan bosszantó szokásokról van szó, amik egyszerűen majd’ mindenki számára idegesítőek. Neked mitől megy föl az agyvized?
Bosszantó, amikor a gyerek nem fogad szót, nem akar öltözni, vagy az éhhalál közeli állapot után öt perccel már képtelen egy falatot is enni, mondván nem éhes. Nincs még egy olyan elfoglalt lény e bolygón, mint a lefekvéshez készülődő hároméves, vagy az óvodába készülődő nagyobb tesó. Ezek minden kisgyerekre jellemzőek, minden szülő tapasztal efféle kihívásokat, jobbára a poronty kettő és ötéves kora között.
Van azonban néhány olyan szubjektív, kifejezetten idegesítő szokás, ami nem jellemző általában a gyerekekre, vagy csak nem tartjuk őket számon, ám ennek ellenére – vagy éppen ezért – falra tudunk tőle mászni. A szakemberek szerint az, ami egy szülőből szélsőséges érzelmi reakciót vált ki, általában olyasmi, amivel ő és a szülei is megküzdöttek, vagyis, rablóból lett a pandúr, az bosszantja, amivel anno ő bosszantotta a szüleit, és megdorgálták érte. Máskor viszont nem ilyen könnyű logikailag levezetni, hogy miért is zavar bennünket annyira, amit a gyerekünk csinál. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy amivel kapcsolatban fölfedezik, hogy reagálunk rá, előszeretettel fogják alkalmazni olyankor, amikor figyelmet szeretnének.
- Nyávogás. Anna barátnőm ki tudna futni a világból, amikor a kisfia nyávogó hangon beszél. Állítása szerint az alvásidőben csengető postás és a hazudozó politikus együtt sem olyan bosszantó, mint egy nyafka hangon panaszkodó, követelőző hároméves.
- Amikor torokra mennek. Ákos ritkán lesz ideges, igazi jámbor férfi, akiről nem gondolnád, hogy bármi is képes kihozni a sodrából. De az, amikor a kislánya mögé merészkedik, és hátulról átkarolva húzni kezdi a nyakát, nem kímélve az ádámcsutkáját sem, akkor neki is fölmegy az agyvize.
- Amikor kiköpi az ételt. ‘Megmagyarázhatatlanul bosszantó, amikor a gyerekem, aki nem kisbaba már, egyszerűen kiköpi azt az ételt, amiből enni kért. Ez annyira idegesít, hogy inkább fölállok az asztaltól és megyek egy kört, és csak utána kérdezem meg, hogy pontosan mit is szeretne?’ – mesélte nevetve Erika, aki maga sem tudja, hogy miért zavarja ez ennyire.
- A sikítozás. Kriszta második gyermeküket várja, és egy igazán kiegyensúlyozott, angyali kisfiúval áldotta meg a sors. Mindaddig, míg el nem kezdett beszélni. ‘Azóta nem beszél, hanem visszabeszél, és sikít. Érted, sikít?! Felváltva emleget engem vagy az apját, hogy ne bántsuk. Agyrém!’ – magyarázta Eszter, aki már cipelte ki a fiacskáját a boltból, miközben az sikítva könyörgött, hogy ne bántsák őt.
- A hajhúzás. Ági hamar visszament dolgozni, sőt, ahogy ő fogalmaz, igazán abba sem hagyta. Modern anya, aki telefonnal a kezében él, hiszen az a munkaeszköze. Kislányát viszont nem érdekli különösebben anyja munkája, mindent bevet, hogy megszüntesse anyja kapcsolatát a külvilággal. Leghatékonyabb eszköze, hogy két kézzel anyja hajába markol. ‘Amikor leöntött vízzel, nevettem, amikor kihúzta a rootert, értékeltem az egyedi megoldásait. De az, hogy meghúzza a hajam, kihozza belőlem a fúriát!’
- Amikor fölugrálnak az asztaltól. Balázséknak három fiuk van, ami önmagában is hardcore. Ám ők kiválóan kezelik a frontvonalat a nappaliban, a verekedést a gyerekszobában és ha az utcán hárman négyfelé futnak. ‘Azt hiszem, semmi sem hoz ki úgy a sodromból, mint amikor evés közben felugrálnak. Inni, pisilni, zsebkendőért, a kicsi meg már csak úgy, passzióból. Elmegy az étvágyam, tragikusnak látom az egész életet és fölöslegesnek minden erőfeszítést’ – néz rám elkámpicsorodott arccal a háromgyerekes apuka, aki aztán széttárt karokkal mosolyogja meg saját szavait.
- Mintha süket lenne! ‘Beszélek hozzá, és úgy réved a távolba, mint Kolumbusz Kristóf, aki a láthatárt kémleli az újvilág reményében. Egyszer még hallásvizsgálatra is előjegyeztettem, amiért a férjem kinevetett, mondván semmi baja, csak tesz ránk magasról’ – mesélte Viki, akivel lehet hangoskodni, nem érdekli a piszkos ruha vagy az ételben turkálás, viszont falra mászik attól, ha a fia teljes nyugalommal veszi semmibe, amikor a száját jártatja.
- A monoton zajok. Reni kisfia igazi mozgékony, huncut gyerek, az a fajta, aki minden kanapén ugrál legalább egyszer. ‘Én viszont megőrülök a monoton zajoktól. Ha a szomszédban klopfolják a húst, inkább sétálni megyek, ha felújítják a lakást, költözést fontolgatok. Ehhez képest, a fiam abban leli örömét, hogy kalapál, puffog és úgy általában, ütemesen dobol mindenen. Most ugráló kötelet és dobverőt szeretne. Szerinted?!’
- Amikor csak ordítva tudnak egymással kommunikálni. Kati öt gyereket nevel, közülük egy újszülött, a nála eggyel idősebb pedig óvodás. ‘Senkivel sem olyan türelmetlenek és arrogánsak, mint egymással. Ordítoznak, minden kérdés, kérés egymáshoz a magas ‘C’-n hangzik el. Fogalmam sincs, hogy ez mitől van és arról sem, hogy mikor lesz vége. Talán, amikor elmennek egyetemre? Addig megőszülök’
- A zsebben turkálás. ‘A lányom, miközben főzök, vagy mosogatok, esetleg valakivel beszélek a játszótéren, odajön, és elkezd a zsebemben turkálni. Nincs arra valami evolúciós magyarázat, hogy miért szeretnék ilyenkor agyvérzést kapni, és két méterrel arrébb tenni őt? ‘ – kérdezi Andi.
- +1 A ruha cibálás. Andi férje, Krisztián szerint viszont nincs annál rosszabb, amikor lányuk a ruhájába kapaszkodva nyafog. ‘Sosem gondoltam, hogy valami olyan szinten fel tud idegesíteni, mint a lányunk azzal, hogy lehúzza a gatyámat, vagy rángatja a pólómat. Vicces, nem?’
A nyitókép forrása: Getty Images
