Vannak ételek, amelyek olyan néven futnak, amelyet nem ismerünk, pedig, ha elénk rakják, azonnal tudjuk, miről van szó. A vízi cibere azonban sokak nemcsak nevében, de ízében is teljesen ismeretlen.
Gyerekkoromban gyakorta hallottam a vízi cibere kifejezést, sőt mi több, kénytelen voltam fogyasztani annak ellenére, hogy kevésbé szerettem. Na jó, utáltam. Főleg, hogy apukám mindig belém akarta tukmálni. Abba gyerekbe, aki amúgy is nagyon válogatós volt.
Felnőttként nemcsak kinőttem ezt a rossz korszakot, amikor finnyáskodva turkáltam az ételekben, de a vízi cibere is eszembe jutott. Gondoltam írok is róla.
Vízi cibere, az meg micsoda?
Hangzás alapján akár egy vízparti madár vagy egyéb más vízi élőlény is lehetne, de mostanra már kiderült, hogy egy ételről van szó. Most, hogy nézegetem, hogy mi is a cibere, rá kellett jönnöm, hogy én egy más formáját fogyasztottam (volna), mint amit sok helyen annak hívnak.
Nézzük csak!
A vízi cibere egy olyan erjesztett ital, amely főleg gabonafélékből (de akár zöldségekből is), azok erjesztéséből készült. Tehát valójában egy italról van szó, amely úgy készült, hogy a gabonát – leginkább búzát, árpát vagy rozst – forró vízzel leöntöttek, meleg helyen tárolva hagyták lassan kihűlni. Néhány nap alatt savanyúvá és fogyaszthatóvá erjedt. A vízi jelző természetesen arra utal, hogy vízzel készítették.
Az erjesztési folyamat végén egy savanykás italt jön létre. Mondhatnánk, hogy a cibere tehát a szegények itala volt, így nem csoda, hogy a tanyasi világban kedvelt és ismert volt. Ráadásul akár leveshez is felhasználhattak, vagyis a szegények eledeleként is említést kap. A nehéz időkben jól emészthető ételt jelentett. Ugyanakkor illeszkedett a böjti időszakban tartott visszafogott étkezés fogásai közé.
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: