Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, ám van, aki a nem létező erényeit szívesen hangoztatja. A Dunning-Kruger effektus így mutatkozik meg.
Jellemzően mindenki környezetében van legalább egy olyan személy, vagy ismer olyat, akinek mindig van véleménye és mindent tud. Legalábbis ez az illető meggyőződése és rendre szereti gondolatait hangoztatni annak ellenére is, hogy totális hülyeségeket mond. Mégis mindezt meggyőződéssel teszi.
Ha az egyensúly felborul
Tudod, vannak azok, akik csinálják és vannak azok, akik csak beszélnek róla. Azt olyan meggyőződéssel teszik, mintha értenének hozzá, pedig nem. Aki pedig csak a száját tépi, de valójában nem is tudja, miről beszél, annál egy hozzáértő hamar kiderítheti, hogy az illető kompetenciája és az, amit magáról gondol, nincs összhangban. Ez egy olyan pszichológiai torzítás, amely a Dunning-Kruger effektus nevet viseli magán.
Dunning-Kruger hatás
Az elnevezés két pszichológus nevét foglalja magába. David Dunning és Justin Kruger foglalkozott a kompetencia és az önértékelés kapcsolatával. Megállapították, hogy egyfajta torzítás lép életbe azoknál, akik esetében alacsony a tudás vagy a képzettség, ennek ellenére túlbecsülik magukat.
Azért tapasztalhatja ezt maga körül bárki, mert ez az egyik leggyakoribb kognitív torzítás. A két szakember egyetemisták körében is végzett kísérletet e témában és azt tapasztalták meg, hogy azok a hallgatók, akik a vizsgálat során rosszul szerepeltek, magukat mégis sokkal jobbnak képzelték ellenben azokkal, akik ténylegesen jól teljesítettek.
Ez azt jelenti, hogy sokan optimistábban mérik fel képességeiket, mint amilyen ténylegesen.
Kire jellemző ez a torzítás?
Ha azt hiszed, hogy ez a jelenség az emberek csak egy bizonyos csoportját érinti, akkor tévedsz. Valamilyen szinten mindenki hajlamos bizonyos helyzetekben, bizonyos emberek társaságában túlértékelni magát annak ellenére, hogy tényleges kompetencia nem áll mögötte. Azaz mindenki tud okoskodóvá válni megfelelő tudás nélkül.