Bukovicsné Békefy Daisy, a közösségi médiából Greens of Daisy-ként ismert brand tulajdonosa már az anyatejjel szívta magába a gyógynövények szeretetét. Édesanyja természetgyógyász, ő maga pedig a család biofarmján nőtt föl, szorosan együtt élve a természettel. Olyannyira, hogy már kisiskolásként előadást tartott az osztálytársainak a gyógynövényekről, így nem csoda, hogy egyenes volt az útja a kertészmérnöki szakra. Ott megismerte a klasszikus gazdálkodás folyamatait, ám ami a klasszikus gazdálkodásban sokszor csak gyom, Daisy és családja számára gyógyszer és élelem. Ebben a témában kezdett el posztolni az Instagramon, ahol mára százhatvanezres követőbázisa van, lelkes és aktív követőkkel, nemrégiben pedig, három gyermeke mellett termékfejlesztésbe fogott és piacra dobta saját kozmetikumait is.
- Minden fotódon és a bejegyzéseiden át sugárzik a természet szeretete. Honnan ez az örökség?
- A családi biogazdaságban nőttem fel, szó szerint a világ végén, lakott területen kívül, ahol szomszédok sem voltak, csak a végtelen természet. A szüleim egész nap gazdálkodtak, dolgoztak, és én is dolgoztam velük. Minden gyereknél eljön az a pillanat, hogy szeretné fölfedezni a világot, a környezetét, és mivel nekem ez a növények világa volt, ez kezdett el érdekelni. Anyukám természetgyógyász, így be is tudott ebbe avatni, én pedig már óvodában tudtam, hogy milyen növénnyel kell bedörzsölni az óvónéni bőrét, miután megcsípte egy darázs. Erre fölfigyeltek, úgyhogy első osztályban már előadást tartottam az osztálytársaimnak a gyógynövényekről. Egyértelmű volt tehát, hogy kertészmérnöki szakra megyek, amiről tudtam, hogy alapnak kiváló lesz, és utána rengeteg irányba indulhatok majd el.
- Miért akartad ezt megosztani az emberekkel is, ráadásul egy ilyen aktív platformon?
- Az internet előnye, hogy nagyon gyorsan rengeteg emberhez tudjuk eljuttatni az információt. Az egész tartalomgyártás azzal kezdődött, hogy itthon voltam a gyerekekkel, és éreztem magamban egy vágyat az önmegvalósításra az által, hogy edukálok. Szerettem volna átadni valamit belőle, mert úgy láttam, hogy hiánypótló téma lehet. Igazából a szakdolgozatom írásakor csináltam kérdőívet, és akkor ismertem föl, hogy az emberek egyáltalán nincsenek tisztában a gyomnövények hasznával, hogy mennyi ehető, gyógyászatban használható fajuk van.
- Nem könnyebb néha levenni a polcról az orvosságot, vagy az ennivalót?
- Talán bonyolultabbnak vagy időigényesebbnek tűnhet megsütni egy porcsinfasírtot, vagy kanalas orvosságot főzni bodzából, de nekem sokkal egyszerűbb kimenni a kertbe és lehajolni érte. Ez ingyen van, egészséges, és elérhető. Nem kényszeresen csinálom így, hanem élek azokkal a lehetőségekkel, amiket a természetben adottak, és sok esetben nem bonyolítják, hanem megkönnyítik az ember életét. A porcsin azért is jó példa, mert a haszonnövények közül kellett kigyomlálni, és aztán megettük. Mi így irtjuk ki a gyomokat (nevet). Persze, ahogy mi élünk, az egy életforma. De az elemei átvehetőek, és nem időigényesebb elkészíteni egy szirupot a bokorról szedett bogyóból, mint megdolgozni a pénzért, elmenni a patikába és hazavinni. Talán csak az hiányzik, hogy ismerjük magukat a növényeket, és az felhasználási lehetőségeket és az elkészítési módokat.
- Mennyire használjuk ki a lehetőségeinket, ismerjük -e egyáltalán a gyógynövényeinket?
- Sokaknak megvan emlékként, hogy látták a nagyszüleiktől, a növények gyűjtését, szárítását, de azt hiszem, hogy az emberek ezen tudása megkopott. Pedig, hogy a természettel kapcsolódjunk, az minden ember igénye, késztetése. Gondoljunk bele, ha pihenni szeretnénk, azonnal a hegyekbe, a vízpartra, vagy kirándulni, a parkba megyünk. Ráadásul Magyarország ehető vadnövények szempontjából egy kincsestár. Nem is gondolnánk, mennyi kincs rejlik csak a fűben, ami az udvarunkon nő.
- Családi recepteket osztasz meg az oldalaidon?
- Gyerekként általános volt otthon a palacsintatésztába sütött akác- vagy bodzavirág, és imádtam a csalánlevest. Ezek indították el az érdeklődésemet az ehető vadnövények iránt. Később népi recepteket kutattam, amikkel kísérleteztem, átdolgoztam őket, úgyhogy sok saját recept is született az idővel.
- Mi a célod mindezzel, van missziója a Greens of Daisy-nek?
- Az életemet osztom meg, ezért könnyű nekem a tartalomgyártás. Az üzenet viszont folyamatosan változik, ahogy haladok az utamon. Eleinte a hasznos gyomnövényeket szerettem volna megismertetni az emberekkel, utána a tartósítószer mentes befőzést, majd a kertészkedés, most pedig a vegyszermentes bőrápolás került a fókuszba. Szeretném arra inspirálni a nőket és az anyákat, hogy merjék megvalósítani az álmaikat.
- A férjed, Milán teljes mellszélességgel ott áll melletted. Ki van még a Greens of Daisy mögött?
- A Greens of Daisy mögött csak én vagyok, már ami a tartalomgyártást illeti. A férjem céges ügyeket viszi, amiért nagyon hálás vagyok neki. Alapvetően zárkózott ember vagyok, az ügyintézés, egyeztetés nagyon leszívja az energiámat, ahogy a szereplés is.
- Annak ellenére, hogy az üzleti gondolkozást nem érzed testhezállónak, nemrégiben piacra dobtad a Greens of Daisy kozmetikumokat.
- Mindig érdekelt a bőrápolás, még egy kozmetikus iskolába is beiratkoztam, hogy összevessem a tudásomat a szakmai tananyaggal. Az előbbinek az volt a másik oka, hogy nagyon érzékeny a bőröm, és alig találtam olyan terméket, amire ne adott volna allergiás reakciót – innen jött a termékfejlesztés ötlete. Egyébként éppen három új terméktípus került a termék portfoliómba, és nemsokára egy teakeverékkel is előrukkolunk.
- Mit gondolsz, miért szeretnek ennyire a social médiában?
- Arra nagyon büszke vagyok, hogy organikusan, hirdetések nélkül ilyen gyorsan ekkora bázist építettem föl, ráadásul ilyen komoly témában. Sokáig meggyőződésem volt, hogy a vadnövények egyedi és különleges volta vonzza az embereket, de rá kellett jönnöm, hogy sok, hasonló tematikájú oldal létezik. Nagyképűség nélkül szeretném hinni, hogy a személyem egy hozzáadott érték, és jól meg tudom fogni a témát, hogy az izgalmas és érdekes legyen.
A nyitókép forrása: Greens of Daisy