Nehéz hónapokon vagyunk túl a férjemmel, úgy tűnt, a házasságunk válságba került. Sokáig nem értettem, mi a gond, és ahogyan azt a legtöbb nő teszi, magamban kerestem a hibát. Jóval később jöttünk rá, hogy a rossz közérzetünket a férjem gyakori éjszakai vécére járkálása okozta.
Nem vagyunk friss szerelmesek, sőt hosszú évek óta boldogítjuk egymást. Minden rezdülését ismerjük egymásnak, és egy pillantásból tudjuk, mit érez és gondol a másik. Voltak már fentek és lentek, ahova együtt repültünk fel, és amiből kéz a kézben másztunk ki. Most viszont olyasmi történt, amit nem tudtam hova tenni, és korábban sosem tapasztaltam a férjem részéről hasonlót. Mindez szépen lassan kúszott be az életünkbe. Először a lehangoltságot vettem észre, amiről úgy gondoltam, könnyen kezelhető. Könnyed és élvezetes programokat szerveztem, ami csak ideig-óráig segített. Később arra lettem figyelmes, nem tölti velem az éjszakát teljes egészében, és néha én is kénytelen vagyok miatta felébredni.
Miből vettem észre a BPH-t?
Ezután minden probléma csak erősödött. Minden nap fáradt és kialvatlan volt, és sajnos nekem is egyre kevesebb alvás jutott. A feszültség, amit csak úgy árasztott magából, szépen lassan rajtam is úrrá lett. Ekkor úgy döntöttem, éjszaka alvást színlelve nyitva tartom a szemem, hogy kiderüljön, mi oka lehet annak, hogy folyton felkel. Azt vettem észre, hogy nagyon sokat jár ki a mellékhelyiségbe. Természetesen nőként egyből rosszra gondoltam, de gyorsan összeraktam a képet, hogy abban a pár percben tuti nem „arról” van szó. De akkor miről? Jobb híján a barátnőimhez fordultam, akik szintén régóta élnek házasságban, hogy ők tapasztaltak-e már ilyet. Egyikük négyszemközt elárulta, hogy hasonló problémákkal küzdöttek, ráadásul az ő férje is csak később merte bevallani, hogy prosztatagondjai vannak.
Szinte rögtön a Halálsoron című film ugrott be, ahol a Paul Edgecombot alakító Tom Hanks éjszakánként szinte vért izzadva szenved a mosdóban, ami egy idő után az ébren töltött órákra is fájdalmas kihatással volt. Sajnos az ismeretségi körünkben nem volt egy John Coffey, aki kézrátétellel pillanatok alatt kigyógyítaná.
Finoman hozzuk fel a témát!
Nem akartam életem párját kellemetlen helyzetbe hozni, ezért finoman érdeklődtem, mi keseríti meg a mindennapjait. Egyik nap a fiókokat pakolászva megtaláltam a vizelési zavarok elleni gyógyszert. Nagy kő esett le a szívemről, hiszen, ha nem is beszél róla, tesz a gyógyulás érdekében, bár még mindig időbe telt, hogy elárulja nekem, mi történik vele. Szégyellte, én viszont minden szeretetemet beleadva biztosítottam a támogatásomról. A gyógyszernek hála, egyre kevesebbszer kellett éjszaka felébrednie.
Tudom, hogy nem az én házasságom az egyetlen, ahol majdnem pokollá tette az életet a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, ugyanis a korral egyre több férfinál előfordul, akik szintén félnek bevallani. Nem tudom, mi lett volna a következménye annak, ha tovább húzza, de az biztos, hogy nem lett volna jó a vége. Mi, nők más problémákkal küzdünk, amiket néha mi is szégyellünk, és inkább magunkban tartunk. Éppen emiatt hálás vagyok, hogy bár időbe telt, de szembenézett a saját démonjával. Ha nem tette volna, valószínűleg nekem kellett volna cselekednem, ami lehet, nem tett volna jót a büszkeségének. Újabb tanulsággal lettünk gazdagabbak, miszerint semmilyen testi problémát nem szégyen felvállalni!
Nyitókép forrása: Getty Images
(Hirdetés)