Földes Jolán elfeledett magyarjaink egyike, ám Dézsi Ibolya lapjain újjáéled az írónő alakja.
Földes Jolánt 1936-ban körülrajongták az olvasók, hiszen egy nemzetközi versenyt nyert regényével, mégpedig A halászó macska uccájával. Regénye címéül egy párizsi utcát választott, a Rue du Chat qui Pêche-t, ami szó szerint a halászó macskára utal. De hogy utca lenne, azt maga Földes Jolán, az egykori lakó vonja kétségbe:
Rue du Chat qui Pêche… a halászó macska uccája. Uccának nevezni valóságos gúny, mert a szélessége két lépés, – harmincnál a hossza se több – de Párizsban vannak ilyen valószínűtlen, nyúlfarknyi kis uccák, még csak nem is a külső városrészekben, hanem bent a központban, forgalmas útvonalak mellett. A halászó macska uccája a Szajna partjára fut ki, a rakpartot, a Quai St. Michelt köti össze a kisebb, de mozgalmasabb Rue de la Huchette-el. Ha az ember kiér a partra, jobb kéz felől a Notre Dame két csonka tornyát, vigyorgó szörnyeit látja, szemben a rendőrfőnökség épületének oldalát. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy tisztességes, komoly vidéken, a város szívében épült.
Földes Jolán élete
Az önéletrajzi regényben Dézsi Ibolya nem mást tesz, mint Földes Jolán (1901-1963) bőrébe bújva dolgozza fel az írónő igencsak kalandos életét. Egyes szám első személyben ismerhetjük meg a huszadik század elejét, méghozzá egy nő szemén keresztül, és a női lét korántsem volt akkoriban méznyalás! Földes alig volt 4 éves, amikor édesanyja öngyilkosságot követett el, ezután apja és apai nagyanyja nevelte. Eszes, jó tanuló volt, és alig 19 éves, amikor a Tanácsköztársaság idején a Diákszövetség megbízásából interjút készített Babits Mihállyal (megjelent A vádlott: Babits Mihály, 1996-ban kiadott kötetben). A Tanácsköztársaság bukása után, Földes apja ragaszkodott ahhoz, hogy lánya külföldre menjen. Így került először Bécsbe, majd Párizsba, ahol egy fonalüzemben dolgozott, és, amikor tehette, bejárt a Sorbonne-ra. A halászó macska uccájában lakott, ahol megismerte a környék emigránsainak életét, elkezdte lejegyezni híres regényének részleteit, és megalkotni a karaktereket.
Apja anyagi gondjai miatt hazaköltözött, rövid ideig férjnél volt, de válása és apja 1925-ben bekövetkezett öngyilkossága után Egyiptomban, az alexandriai magyar konzulátuson vállalt titkárnői állást. Nagyanyja halála újra hazahozta. Egy ideig szerkesztőségekben kapott munkát, majd remek nyelvtudásának köszönhetően angol krimik fordításával bízták meg. Nagyjából ötven mű kapcsolható a nevéhez, több Agatha Christie regényt ő fordított magyarra az 1930-as években. Újra férjhez ment, és második férje, Kelemen Kálmán támogatta őt írói karrierjében. 1932-ben megnyert egy Mikszáth Kálmán regénypályázatot a Mária jól érett című regénnyel, 1933-ban Vajda Pállal zenés darabot írt, amelynek nagy sikere volt. Közben a kor olyan közismert személyiségeivel tartott előadásokat, mint például Zsolt Béla, Dr. Szinetár Ernő, Dr. Totis Béla, Simon Blanka, Kunváry Bella. Az előadások a Művészet Barátok Clubja, a Dolgozó Nők Clubja és a Nyugat által indított Irodalmi Szalonban tartották elsősorban nők részére. 1936-ban Török Sophie-val, Lesznai Annával, Mollináry Gizellával, Kosáryné Réz Lolával, és több korabeli női szerzővel közösen megalapították a Kaffka Margit Társaságot.
Miután 1936-ban a regényével megnyerte az Athenaeum hazai és a londoni Pinker Irodalmi Ügynökség nemzetközi regénypályázatát, meghívásra Londonba, Párizsba, Brüsszelbe, Rómába és Indiába utazott könyvbemutatókat tartani. Tizennégy nyelvre fordították le a regényt, és Eleanor Roosevelt az 1937. február 22-i My Day című rovatában azt írta, hogy annyira tetszett neki a regény, hogy kétszer is elolvasta.
Földes éppen hazatért Indiából, amikor bekövetkezett az Anschluss (1938. március 12.), és férjével úgy döntöttek, hogy Londonba emigrálnak.
Földes Londonban bekapcsolódott az akkor már évek óta itt élő magyar emigráció köreibe. A második világháború kitörését követően a Zsilinszky Antal által létre hozott Nagybritanniai Magyarok Egyesületének alappillérjeként adományokat gyűjtött, és küldetett Magyarországra. Közben az írást sem hagyta abba, de miután 1942-ben a Horthy-kormány elvette a magyar állampolgárságát, angolul jelentette meg műveit. A halászó macska uccája után az Arany fülbevaló is világhírű regénnyé vált, mivel 1947-ben Hollywood filmet készített a műből, Marlene Dietrichel a főszerepben. Földes Jolán az ’56-os magyar emigránsok életében is fontos szerepet játszott.
Dézsi Ibolya kutatómunkájának köszönhetően elmélyedhetünk a múlt század izgalmas évtizedeiben, átélhetjük Földes Jolán szellemiségén keresztül a két világháborút, Európa és Magyarország politikai, gazdasági, szociális és kulturális nehézségeit. A szerző minden lehetőséget megmozgatva, magyar és határokat átívelő kapcsolatokat igénybe véve jutott hozzá információkhoz, melyeket úgy szőtt bele a történetbe, hogy az eseménydús oldalak nemcsak forrongó politikai hangulatokkal, hanem emóciót előidéző irodalmi értékekkel bűvölik az olvasót.
Földes Jolán története rendkívül izgalmas, és nemcsak az teszi azzá, hogy valóban létezett, hanem az is, hogy valódi korképet kaphatunk, és fel sem merül bennünk az, hogy igazából nem az ő sorait olvassuk.
Nyitókép forrása: Coloré
