Kittenberger Kálmán neve sokak számára ismerősen csenghet. Nemcsak Afrika-kutató volt, hanem tanár, zoológus, vadász és író is. Számára mindent jelentett a természet és a vadászat, olyannyira, hogy a Nemzeti Múzeum Afrika-gyűjteményének tetemes része is az ő munkásságát dicséri. Levélben írtuk meg neki, mi történt azóta, mióta 1958. január 4-én elhunyt.
Kedves Kittenberger Kálmán!
Nem kaptam választ legutóbbi levelemre, így csak remélni merem, hogy jó szívvel tekint ránk odafentről! Bár várhatnék még, de annyi minden történt levelem óta, hogy talán nem is baj, ha nem kapta meg!
Sokat változtak az idők utolsó üzenete óta mind az élet, mind a vadászat területén.
Szeretett Lévája azóta sem került vissza Magyarországhoz, viszont jó hírem is van: utcát neveztek el Önről, mégpedig a vár közelében!
Emlékszik nagymarosi házára? Egykori otthonát, a Sylvia Lakot ma már mi is látogathatjuk. Csodásan rendben van tartva, hiszen látogató- és oktatóközpontként is funkcionál. Így nemcsak Önről tudhatunk meg többet, hanem a munkásságáról is. Képzelje, még kedves kutyája, Szikra sírköve is megvan a ház mögötti hegyoldalban!
Tán nem is gondolja, de sokan tesznek róla, hogy neve fennmaradjon. Ugyan már több, mint negyven éve, de a Magyar Posta is megemlékezett Önről: bélyeget adott ki születésének századik évfordulójakor, a veszprémi növény- és vadaspark pedig az Ön nevét viseli!
Annyit változott a világ, mióta elköltözött innen!
Arról még tudott, hogy 1956-ban a Nemzeti Múzeumban őrzött Afrika-gyűjtemény nagy része leégett. Mekkora kár érte! Több, mint hatvanezer példányt kapott Öntől a múzeum, és szinte mind odalett!
Azóta próbálták pótolni az elveszett értékeket – persze nem sikerült teljesen, de a technika nagyon sokat változott, mióta Kriek Jenő megtanította Önnek a mesterséget. Ma már állatpreparátumok készítésekor úgynevezett poliuretán habot használnak, mert sokkal tartósabb, mint a régebbi technikák. Biztosan tetszene Önnek!
A vadászat ugyanúgy zajlik, de természetesen a fegyverek változtak. Maga a vadászat azonban nem. Egy igen népszerű előadó, Földes László – művésznevén Hobo – az együttesével egy egész lemeznyi dalt szentelt ennek a tevékenységnek – ez is a címe, Vadászat. Már az előszó tökéletesen összefoglalja, hogy mit is jelent az ember számára:
A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értékeket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.
A vadászat tehát még ma sem csak öldöklés céljából zajlik – bár ezzel vannak, akik nem értenek egyet. Egy csoport, amely semmilyen állati eredetű élelmiszert vagy tárgyat sem vesz magához, nem örül a tevékenységnek, és rendkívül nehéz meggyőzni őket arról, hogy ha másért nem, a vadállomány rendben tartása miatt szükség van arra, hogy az ember tudatosan alakítsa a környezetét.
Szerencsére több ismert ember is a vadászat mellé áll, de minek soroljam őket, úgysem mond Önnek semmit a nevük… pontosabban egyet megemlítenék, Bodrogi Gyulát, a Nemzet Színészeinek egyikét, aki nemcsak vadászik, hanem még Önt is megformálta egy tévéfilmben!
Hát ilyen a világ 2023 elején. Tán bánja is meg nem is, hogy már nincs itt. Mi bánjuk.
Nyitókép forrása: Coloré
