Nőként már a legapróbb viszketésből is baj lehet, különösen karácsony környékén, amikor szabályos ünnepi dráma válhat abból, ha épp nincs kéznél a segítség.
A karácsony a lecsendesedés időszaka, amikor kipihenjük az éves fáradalmainkat, és a családunk körében élvezzük az év legszebb időszakát. A nyugalom azonban könnyen átmehet ünnepi drámába, ha furcsa érzésünk támad ,,odalent”. Apró, nem a jó értelemben vett bizsergés, pici viszketés, furcsa folyás, és mikor máskor, ha nem olyankor, amikor éppen minden bolt zárva van? Vendégszerzőnk, Tina meséli el legutóbbi kálváriáját, ami épp karácsonyra esett.
Az igazi ünnepi dráma, ha ég… csakhogy nem a fán lévő fényfűzérek
Mindig az a tervem, hogy emlékezetessé tegyem a karácsonyt. Tavaly ez sikerült, bár nem pont azt értem emlékezetes karácsony alatt, hogy összezárt combokkal közlekedem a lakásban, és hogy lopott pillanatokban kénytelen vagyok vakarni magamat.
Év vége felé az ember már fárad, és ott a sok stressz az ajándékvásárlás, az ételek kitalálása, a bevásárlás miatt, talán nem is kell részleteznem. A stressz nemcsak tanácsadónak, de semmilyen értelemben sem jó: az immunrendszerünket is befolyásolja. Természetesen nem a jó irányba, így aztán könnyebb összeszedni bármilyen nyavalyát, ami nem kizárólag influenzához hasonlatos betegségeket eredményezhet.
Tavaly csőstül jött a baj, mert pont azután tapasztaltam az első intő jelet, hogy elrejtettem a kisfiam bakancsában a csokikat. Nagyon vártam, hogy reggel meglássa, ehhez képest azzal voltam elfoglalva, hogy valami olyan van a bugyimon, ami nem szokott ott lenni. Mit szépítsem: folyamatos nedvedzés, ami bűzös, szürkés, nem biztató. Rettenetes vagyok, belátom. Még harmincnyolc éves fejjel is képes vagyok bemagyarázni magamnak, hogy elmúlik magától, hiszen annyi minden megoldódik anélkül, hogy orvoshoz fordulnék. Különben sincs időm ilyenkor arra, hogy orvoshoz rohangáljak! Esetleg egy netes keresés majd, ha nem múlik.
Hát nem múlt. Teltek a napok, és a helyzet egyre kellemetlenebb lett, különösen akkor, amikor a férjemmel összebújtunk volna egy nehéz nap után. Annyira voltam felelőtlen, hogy ne járjak utána a problémának, annyira viszont nem, hogy tudván: baj van, ne jelezzem a páromnak. A férjem azt tanácsolta, nézessem meg magam, nehogy valami komoly legyen. Eddigre csaknem tíz napja tartott ez az állapot – így utólag magam sem értem, hogyan bírhattam eddig.
Bakteriális vaginózis – szólt a rendelőben a diagnózis. Kaptam rá hüvelykúpot, és az orvos azt mondta, ha szerencsém van, karácsonykor már össze is bújhatunk a férjemmel. Nagyon drukkoltam hát, hogy múljon el, annál is inkább, mert az nem az igazi, ha az embernek valami nem stimmel odalent.
Szerencsém volt, de mégsem
Karácsony előtt néhány nappal tünetmentesnek éreztem magam, és határtalanul boldog voltam. A munkahelyünk december 22-én, péntek délután elengedett bennünket, és mivel a gyerek még oviban volt, kihasználtuk, hogy csak a miénk a ház. Régen volt már ilyen szenvedélyes délutánunk. Szinte el is felejtettem, hogy milyen az, ha igazán egymáséi vagyunk, és már-már meglepő volt, hogy a férjem milyen különböző módokon tud kényeztetni engem. Boldogan vágtunk hát bele az ünnepekbe, ám 23-án, vasárnap gyanús viszketés vette kezdetét. Maradt még a tablettából, ezért elejét akartam venni, hogy ismét kialakuljon a bakteriális hüvelyfertőzés, így saját szakállamra elkezdtem használni, ám az előző tapasztalatokkal ellentétben még másnap sem hozott enyhülést.
A szentestét átvészeltem, december 25-e volt, és vártuk az anyósomékat, másnapra pedig a tesómékat. A tüneteim nem hasonlítottak a korábbiakra: pokoli volt a viszketés és az égő érzés, és az is, hogy nem vakarhattam magamat folyton, ugyanakkor tudtam, hogy a vakarás nem megoldás. Ennek ellenére a vendéglátás nem maradhatott el, így nem volt megállás, ahogy gyógyszertár sem volt nyitva a környékünkön. Míg a család a Reszkessetek betörők! második részét nézte, én a Google-t bújtam. Diagnózisom szerint gombafertőzés támadott meg, ami, mint kiderült, orális szex útján is terjedhet, ha az ember nem állítja helyre a hüvelyi baktériumflórát.
Rimánkodva vártam a 27-ét, hogy kinyisson a gyógyszertár, és hozzájussak az enyhülést hozó kúphoz és krémhez. Ezek hatására az új évbe immáron tünetmentesen gyalogoltam át, ám a fogadalmaim ehhez az esethez kötődnek!
Újévi fogadalom, amit betartottam
Sosem gondoltam, hogy ilyesmit fogadok meg, de az élet rákényszerített. Egy hosszú hétvégének vagy a karácsonynak ezentúl csak úgy vágok neki, hogy ha bármilyen tünet jelentkezik odalent, kezelni tudjam. Krém, kúp, ami csak kell, mert az ember bármennyire is odafigyel, az ördög nem alszik.
Összeírtam magamnak a tüneteket, amelyekre nem szabad legyintenem:
Amint bármilyen gyanús tünet jelentkezik, ezentúl előveszem a jól bekészített kis táskámat, amelyben hüvelykúpok és krémek várják, hogy enyhítsenek kínjaimon. Úgy határoztam, ha nyaralni megyünk, oda is magammal viszem őket, hiszen nem foglalnak sok helyet, és sok kíntól megszabadíthatnak. Annál is inkább szükség van rájuk, mert ha a megfelelő kezelést alkalmazom, a tünetek fel sem erősödnek igazán, hiszen elejét veszem annak, hogy nagyon kikészítsenek.
Nem hagyom, hogy újra megkeserítse a karácsonyomat valami nyavalya. Én irányítok!
Nyitókép forrása: Getty Images
(Szponzorált tartalom)
