A karácsonyra kapott ajándékot nem illik visszacserélni. Brigi mégis szívesen megtette volna, de a náthát sehol nem fogadják szívesen, ahogyan az azzal érkező bakteriális hüvelyfertőzést sem, nem is beszélve az antibiotikumról!
Ez a karácsony sem telt el agyrém nélkül a dolgozó, a három gyermeket nevelő, a háztartást vezető, a család aprajának, nagyjának minden áron megfelelni vágyó Brigitta számára. Nem elég, hogy az egész család náluk akart megtelepedni karácsonyi vacsorán, de még az ajándékok beszerzésével is elmaradt, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző rá. Brigi már nyár közepén vadászni szokott az akciókra. Így tett ezúttal is, csakhogy nem talált megfelelő darabokat, és az ajándékozottak listáján a „pipa” jelek sora még nagyon foghíjas volt. Finoman szólva sem volt sima az idegrendszere. A lehető legrosszabbkor kapta el a náthát csemetéjétől. A lebetegedett Marcival együtt töltötték a betegség kínzóbb napjait. A megfázásos tünetek minden kellemetlensége nála is megmutatkozott.
Nincs idő a lazsálásra, karácsony van!
Brigi annyira nyaka körül érezte az ünnep szorítását, hogy a pihenés luxusát nem engedhette meg magának. Futás, rohanás, munka, munka, munka. Ez várt rá az elkövetkező napokban. Nincs idő orvoshoz rohangálni sem. Elég volt Marcival. És ez volt az a pont, amikor eszébe jutott, hogy fia antibiotikumadagjából még maradt néhány szem. A kisfiú szemmel láthatóan jól volt, meggyógyult. Sosem szokott ilyet tenni, de most fia megmaradt antibiotikumától remélte a megoldást. Ha Marcinál működött, nála miért ne lenne így?
Nem minden jó, ami antibiotikum
Napokon át készülődött, sokszor egyik hajnaltól a másik hajnalba nyúlóan. Brigitta nem gyenge nő, sosem engedte el magát, de mint mindenkinek, neki is vannak határai. A bevásárlóközpontban érezte először. És nem a nátha tüneteit. Az már múlóban volt. Helyette sosem tapasztalt folyást érzett. Ott lent, az intimrégióban. Attól tartva, hogy esetleg bepisilt, odapillantott. Nem látott semmit. A keze tele volt karácsonyi szatyrokkal, így a vécébe rohanás helyett azt az utat választotta, hogy beül az autóba, és hazamegy. Komoly önuralomra volt szüksége, hogy ne nyúlkáljon a bugyija felé. Alig várta, hogy kiérjen az autóhoz, és hazafelé vegye az irányt.
Figyelsz magadra? Figyelj!
Idő kellett ahhoz, hogy összerakja a mozaikdarabkákat. Az utolsó darabok összeillesztését nem is Brigi végezte el, hanem a barátnője. Megfázás, antibiotikum használata és a furcsa, bűzös folyás odalent. A megoldást Detti mondta ki: bakteriális hüvelyfertőzés.
Brigi tanulsága
A sürgő-forgó anyuka feleslegesen terhelte a szervezetét a nem megfelelő gyógyszerrel, amely leharcolta a hüvelyflóráját, és egy újabb fertőzés várt rá, csak ezúttal más helyen. Az antibiotikum ugyanis nemcsak a betegséget okozó baktériumokat pusztította el, hanem a hüvely védelmét biztosító tejsavbaktériumokat is, így gyorsan elszaporodtak azok a kórokozók, amelyek a bőséges és szagos folyást okozták.
Brigitta megtanulta a leckét: megmaradt gyógyszert akkor sem szed be többé, ha hasonló betegségre írták fel, csak épp nem az ő számára. Könnyű és járható útnak tűnt az alkalmazása, de sokkal rosszabb lett a helyzete.
Detti volt a megmentője. A patikában, vény nélkül kapható készítmény hozott enyhülést, amely leszámolt a furcsa, kellemetlen szaggal. Brigi ígéretet tett barátnőjének, hogy ezentúl jobban odafigyel magára és az egészségére, betegség esetén pedig öngyógyítás helyett inkább felkeresi az orvosát.
Nyitókép forrása: Pexels
(Szponzorált tartalom)
