Torokfájás. Tudjuk, hogyan kezdődik, és tudjuk mi a vége: semmi jó. Több napon át tartó kínlódás is lehet. És mi a helyzet, ha eközben élni kell az életet, például állásinterjúra menni? Olvasónk, Fanni írta meg történetét.
Pontosan ismerjük a torokfájás vészjósló jeleit. Először csak érezzük, hogy valami nem stimmel, aztán szárazság jelzi, nem tévedtünk. Ekkor már sejtjük, hogy ebből baj lesz, de még mindig bízunk, hátha elmúlik! A torokfájás azonban kevés esetben múlik el, sőt, egyre inkább átveszi az irányítást, újabb és újabb tüneteket produkálva.
Pontosan ez történt olvasónkkal, Fannival is, aki épp az állásinterjú napján ébredt fel a jól ismert tünetekre.
Torokfájás, ami nem tud jókor jönni
Fanni ébresztője a szokásosnál korábban csörgött. Nem mintha sokat aludt volna: egész éjjel forgolódott, fejben újra és újra lejátszva a közelgő állásinterjút. Pályakezdőként ez volt az első igazán komoly megmérettetése, ráadásul egy olyan lehetőség, amire hónapok óta várt:
,,Ahogy felültem az ágyban, már éreztem, hogy valami nincs rendben. Kaparó, száraz érzés volt a torkomban, mintha homokot nyeltem volna. Egy óvatos torokköszörülés után jött a felismerés: ez bizony torokfájás lesz. Pont ma. Pont most!”
Tudjuk jól, hogy egy állásinterjú előtti reggelen minden apróság sokkal drámaibbnak tűnik, mint amilyen valójában, nem véletlen hát, hogy Fanni is kétségbe volt esve:
,,Gyorsan átgondoltam a lehetőségeimet. Pánik helyett inkább cselekedni próbáltam, hiszen egy torokfájás reggelén is lehet tenni azért, hogy jobban érezzem magam! Máig nem tudom, honnan volt ennyi lélekjelenlétem. A magam hipochonder módján inkább összeomlásra számítottam, mégis meglepően higgadt voltam. Tudtam jól, hogy az első és legfontosabb lépés a hidratálás. Bíztam benne, hogy egy nagy pohár langyos víz vagy tea segíthet enyhíteni a szárazságot, különösen, ha mézzel vagy citrommal ízesítem. Egy forró zuhanyt is vettem, bízva abban, hogy a gőzben állás is előnyömre válik.”
Fanni a reggeli kávéját is óvatosabban kezelte. Bár a koffein csábító volt egy ilyen ideges reggelen, tudta, hogy a túl sok kávé száríthatja a torkát. Inkább könnyű reggelit választott: semmi túl fűszeres, túl savas vagy morzsálódó étel, ami tovább irritálhatná az érzékeny területet.
A hangját is próbálta kímélni. Kevesebbet beszélt, elkerülte a hangszálakat megterhelő suttogást, és csak óvatosan melegítette be a hangszálait néhány halk, lassú mondattal. Egy rövid próbainterjú a tükör előtt nemcsak a válaszok gyakorlásában segített, hanem abban is, hogy érezze: tudja használni a hangját. Emellett a mentális felkészülésre is odafigyelt!
,,Tudtam, hogy egy torokfájás nem jelenti azt, hogy nem kapom meg a munkát. Nem voltam azonban biztos abban, hogy mi ilyenkor a helyes. Beszámoljak az állapotomról, vagy titkoljam el? Végül úgy éreztem, hogy a hangom bírni fogja, és jobb, ha gyorsan túlesek rajta anélkül, hogy kiderülne, hogy nem vagyok százszázalékos.
Miután felöltöztem, bár jobban éreztem magamat, mint felkeléskor, tudtam, hogy időzített bomba ketyeg bennem, és az állapotom bármikor romlásnak indulhat. Hamarabb elindultam hát, hogy legyen időm beugrani a gyógyszertárba egy szopogatótablettáért. Pontosan tudtam, hogy erre van szükség, mert segít enyhíteni a torokfájás kellemetlen tüneteit.
Mire az interjú helyszínére értem, fellélegeztem, mert éreztem, hogy sokkal jobban van a torkom, mint felkeléskor, az interjúra pedig teljesen elfeledkezhettem arról, hogy lappang bennem valami. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy megkaptam a munkát! Csak egy icipici segítség kellett!”
Fanni történetéből kiderül, hogy nem a világvége, ha fájó torokkal indulunk állásinterjúra, de jó, ha tudjuk, milyen házi és egyéb praktikákhoz nyúljunk.