Egy betervezett kirándulás könnyedén veszélybe kerülhet, ha torokfájás üti fel a fejét. Menjünk vagy ne menjünk: ez itt a kérdés.
Egy kirándulást meg kell tervezni, különösen gyerekekkel! Egy torokfájás azonban a legjobban összeállított programot is felboríthatja. Hiába van meg az úti cél, az útvonal és a szendvicsek, az indulás előtti estét még bármi elronthatja, például egy kaparó torok! Vendégszerzőnknek, Edinának bőven van tapasztalata beteg gyerekekkel, és az első ijedtség után rögtön tudta, mi a teendő!
Torokfájás a kirándulás előestéjén
,,Hetekkel ezelőtt kitaláltuk, hogy ha kicsit jobb lesz az idő, elmegyünk Szilvásváradra. Egy könnyed erdei túra, gyönyörű táj, csordogáló patak, és talán még mókust is láthatunk! A gyerekek számolták a napokat, és mi is vártuk, hogy kicsit kiszakadjunk a főváros fogságából. Este elkészítettem a szendvicseket, mindenki tudta, kinek mit kell felvennie, és már csak egy indulás előtti nyugodt estére volt kapacitásom, amikor egyetlen lányom megszólalt:
– Anya, fáj a torkom.
A mondat, amit egyetlen gyerekes szülő sem szeret hallani, mert pontosan ismerjük az egyik lehetséges forgatókönyvet: torokfájás, nátha, láz, végigmegy az egyik gyereken, a másikon, a harmadikon és így tovább, és amikor mindenki túl van rajta, akkor jövünk mi, felnőttek!”
Edina vett egy mély levegőt, és emlékeztette magát arra, hogy ráér akkor aggódni, ha elértek ahhoz a bizonyos hídhoz, amin át kell menni. A híd viszont messze van, hiszen még csak egy torokfájás csupán a megoldandó probléma.
,,Bár láza nem volt a gyereknek, felmerült a kérdés, hogy nekiinduljunk-e a túrának. A péntek esti pörgés helyett ágyba parancsoltam, hogy ne rontsunk a helyzeten. Lefekvés előtt sós vízzel gargalizáltattam vele, sokat ülhetett a kádban, amit ő nagyon élvezett, holott az első számú cél a gőzben való tartózkodás volt, nem az, hogy sokáig foglalja a fürdőszobát. Utána takaró, sorozatnézés, szopogatótabletta, korai fekvés volt a menü, éjszaka pedig volt időm kitalálni a hogyan továbbot.
Ébredés után meleg (de nem forró) citromos-mézes tea járt a reggeli mellé, melybe egy kevés gyömbért is csempésztem. Ténylegesen titokban kellett csinálnom, mert a lányom rögtön kiszúrja az ízét, ezért éppenhogy csak kapott belőle. Jólesett neki a meleg ital, mert enyhítette a továbbra is tartó kellemetlen érzést, ami azonban nem romlott, és ezt jó jelnek vettem.”
Edina tehát bizakodott. A család is támogató volt: ahelyett, hogy sajnálnák a kirándulás esetleges meghiúsulását, drukkoltak, hogy a lány helyrejöjjön. A családi kupaktanács úgy határozott, hogy adnak neki még pár órát, hogy kiderüljön, hogyan érzi magát, és ha nem is Szilvásváradra, a Margit-szigetre látogatnak ki.
,,Teljesen meghatott a gyerekek viselkedése, mert így Hanna nem érezte bűnösnek magát, amiért miatta marad el a program. Rendkívül hálás volt a támogatásért, és nem érezte a nyomást, hogy mindenáron össze kell szednie magát. Végül csak a Szigetre mentünk, de ez egyáltalán nem vont le a program minőségéből. Mókust etettünk, megcsodáltuk a pávákat a kis állatkertben és a kicsikkel játszótereztünk. A friss levegő mindenkinek jót tett, és habár a nagy kirándulás elmaradt, az iskolából nem kellett kimaradnunk, mert a hétvégi pihenés és a szeretet megtette a hatását, így sikerült megúsznunk, hogy az egész család lebetegedjen.”