A romantikus dráma atyja ugyan a Párizsi Notre-Dame és a Nyomorultak című műveiről a legismertebb, ám rengeteg dolgot tett nemcsak az irodalomért, hanem az emberiségért is. Victor Hugóra emlékezünk.
,,Le petit Victor”
Victor Hugo 1802. február 26-án született a franciaországi Besançonban a család legkisebb fiaként. Csupán hathetes volt, amikor tábornok édesapját Marseille-be helyezték át, így a későbbi író sosem ismerte szülőhelyét. Öt évet töltöttek itt, hiszen az idősebb Hugót Nápolyba, majd pár évre rá Spanyolországba helyezték. A világot látott Victor hamar bentlakásos iskolába került bátyjával, ami egy életen át nyomott hagyott benne. Ez alatt az idő alatt szülei viszonya megromlott és elváltak, a gyerekek édesanyjuknál maradtak. A kis Victor nagyon jó kapcsolatban volt édesanyjával: verseit mindig neki olvasta fel elsőként.
Hamar lehetett tudni, hogy van tehetsége az íráshoz: tizenhárom éves korából is fennmaradt egy füzetnyi verse, ami tizenegyedik átdolgozása volt, ugyanis folyton jobbat és jobbat szeretett volna. Tizenöt éves volt csupán, amikor verspályázaton vett részt, ahol dicséretben részesült, és neve megjelent a sajtóban. Két évre rá már szép sikereket ért el verseivel, ezért felhagyott a tanulással, és minden idejét az írásnak szentelte.
17 évesen testvéreivel létrehozta az Irodalom védelmében című lapot, melynek szerkesztője volt, és természetesen verseit is megjelentette. Ugyan a lap négy évvel később megszűnt, egy irodalmi társaság tagja lett, és két évvel később meg is jelent első verseskötete, Ódák címmel. Újabb irodalmi lapot hozott létre, majd X. Károly koronázására is meghívták, és még abban az évben megkapta a francia Becsületrend lovagi fokozatát.
Szerette a társasági életet: irodalmi esteken vett részt, ám idővel a saját lakásán alakította meg irodalmi körét, melyhez többek közt Honoré de Balzac is csatlakozott. Ekkor Victor Hugó már nemcsak verseket írt, hanem regényeket és drámákat is.
A szerelmes Hugo
Az író már gyerekkorában megismerte későbbi feleségét, Adèle-t. Ugyan a lány nem volt a irodalom lelkes híve, szépen rajzolt. A két család viszonya nem volt felhőtlen, ám Hugo édesanyjának 1821-es halála után titokban eljegyezték egymást a szerelmesek. Mivel eddigre már lehetett sejteni, hogy az írásból meg lehet élni, a lány családja áldását adta a frigyre, s az ifjú férj számtalan verset írt kedveséhez. Mivel Hugo feleségével ellentétben sokat járt el otthonról, a házasság egy idő után zátonyra futott.
Az író politikai okok miatt emigrációba kényszerült, ám nem volt magányos: vele tartott Juliette Drouet színésznő is, akihez szintén megannyi verset írt. Ekkoriban megjárta Belgiumot, valamint Jersey- és Guernsey szigeteit is. Később felnőtt fiai is követték, és itt tették nagypapává is, amiről a Nagyapaság művészetében írt. Ez idő alatt írta legismertebb műveit, és teremtette meg a romantikus dráma műfaját. Regényei leginkább valamely eszme szellemében íródtak: a természet vagy a társadalom erőivel harcoló hősök voltak a főszereplők. Két legismertebb regénye a Párisi Notre-Dame és a Nyomorultak.
Az íráson túl is elfoglalta magát: képviselőként volt jelen a politikai életben, még a Felsőházba is bekerült, mint konzervatív. Nemcsak a szegények és a kirekesztettek mellett állt ki, hanem a nőkért és a gyerekekért is. Szorgalmazta a halálbüntetés eltörlését, továbbá az ingyenes oktatást és a sajtó szabadságát kérte. Már ekkor, a 19. század közepén átlátta a politikát, olyannyira, hogy amerikai mintára javasolta az Európai Egyesült Államok létrehozását, amit ma már Európai Unióként ismerünk.
A párizsi író
Tizenkilenc év migráció után, 1870 szeptemberében Victor Hugo visszatérhetett hazájába. Védte szeretett Párizsát, és felolvasást tartott műveiből, hogy a befolyt összegből ágyúkat öntethessen a város védelmére. A Nemzetgyűlés tagjává választották, ám Hugo nem értett egyet azzal, hogy Párizs ostroma miatt elhagyná a Nemzetgyűlés a várost, így komoly ellentétek feszültek egymásnak. Eközben elvesztette egyik fiát, így Belgiumba utazott, hogy a hagyatékot intézze, ám ott sem hagyott fel a politizálással: kijelentette, hogy menedéket ad a menekülő forradalmároknak. Két nappal később kiutasították az országból, így Luxemburgba költözött, ahol elkezdte megírni a Rettenetes év című verseskötetét. 1873-ban másik fia is meghalt, de Hugo továbbra is a szenátus tagja maradt.
1878-ban agyi keringési zavarok miatt pihenésre ítélték: Juliette Drouet színésznővel az oldalán egy magánszálloda lakosztályába költözött. Ma már az út, ahol a szálloda áll, Victor Hugo nevét viseli.
1883-ban érezte, hogy közeleg a vég, úgyhogy megírta végakaratát: ötvenezer frankot hagyott a szegényekre. Unokáinak meghagyta, hogy soha ne felejtsék el, mert ,,szeretni annyi, mint cselekedni”.
Halála végül 1885. május 22-én következett be. Koporsóját a Diadalív alá helyezték három napra, hogy így lehessen elbúcsúzni az írótól, mely lehetőséggel közel egy millióan éltek is.
Ugyan csupán kilenc regényt írt élete során, versei, drámái és politikai megnyilvánulási miatt a franciák örökre a szívükbe zárták. Hugo mindig hatni akart: az észre, a szívre és a lélekre. Mint mondta, a költemények nem a logikus érvelésre valók, hanem arra, hogy felkavarják a lelket. Minden műfajban szeretett volna alkotni, ezért próbált ki szinte mindent, de felszólalni is szeretett. Úgy tartotta, hogy Bibliát ír, ám nem Istentől valót, hanem olyat, ami összefoglalja a század eseményeit.
Victor Hugo művészete a mai napig jelen van, hiszen operák, filmek, musicalek és rajzfilmek is készültek munkáiból.
Emlékezete születése után 220 évvel is elkísér bennünket.
