A Kilenc nap című film arra ösztönöz, hogy másképp tekintsünk a világra. A történet főszereplője egy Will (Winston Duke) nevű fickó, aki egymagában él a sivatag közepén. A férfi nem tartozik az élők közé, de nem is halott, ellenben retro típusú televíziókon keresztül figyeli mások életet munkatársával, Kyóval (Benedict Wong) együtt.
Will élet és halál között lebegő otthonába egy nap meg nem született lelkek érkeznek látogatóba. Az idegenek valójában állásinterjúra jöttek, melynek során meg kell győzniük Willt arról, hogy igenis méltók arra, hogy megszülessenek. Bár igyekszik nem mutatni, de a férfi szíve szerint mindannyiuknak esélyt adna az életre. Csakhogy ez nem lehetséges, kizárólag egyetlen befutó lehet.
A jelentkezők között ott van Kane (Bill Skarsgard), akit leginkább egy jóindulatú, kissé szociopata pasas. Alexander (Tony Hale) hasonló karakter, akiről szintén nehéz eldönteni, hogy melyik oldalon áll. Maria (Arianna Ortiz) egy visszafogott, érzéki, kicsit lassú felfogású nő, míg a Zazie Beetz által alakított Emma egy borzasztóan kíváncsi, mindenre rácsodálkozó teremtés, aki meglehetősen szeleburdi, és előszeretettel rúgja fel a szabályokat.
Róluk szól a közel kétórás játékidő, melynek során nézőként rájövünk, hogy Willnek igazából nincs könnyű dolga. Hiszen hogyan dönthetünk igazságosan arról, hogy ki az közülük, aki a legméltóbb az életre? Figyelem, spoiler, de az alkotás nem mutatja meg, ahogy megszületik a befutó, a rendező, Edson Oda ugyanis inkább azt akarta szemléltetni, hogy milyen érzés a siker kapujában elbukni.
Apropó rendező: a japán–brazil származású Edson Oda Kilenc nap (Nine Days) című, egész estés produkciója előtt kizárólag reklám- és rövidfilmeket, valamint videoklipeket készített, így részéről roppant merész vállalkozás volt már a bemutatkozófilmjében úgy mesélni életről és halálról, ahogy azt korábban senki sem tette. A Kilenc nap azonban akkora siker lett, hogy a Sundance Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyv díját.
A Kilenc nap – szerintünk – az a fajta lebilincselő alkotás, amely tévéképernyőn és mozivásznon egyaránt működik, ám ha lehetőségünk adódik arra, hogy utóbbin nézzük, válasszuk inkább azt. Ezt ma este utoljára megtehetjük a budapesti Művész Moziban. Számunkra az elmúlt évek legmeghatározóbb filmélménye volt, ezért csak ajánlani tudjuk.