A Szex és New York spinoffja az HBO után felkerült a legnagyobb streaming platformra Amerikában, hogy elkápráztassa a Z-generáció tagjait.
Candace Bushnell regényén alapult a Szex és New York története, főszerepben Sarah Jessica Parkerrel, Kim Cattrall-lal, Kristin Davis-szel és Cynthia Nixonnal. Harmincas-negyvenes éveikben járó sikeres, nyitott, szókimondó, szexi, vidám nőket láthattunk az élet útvesztőin barangolni, és nagyon imádtuk.
Majd sok-sok évvel később kaptunk egy spinoffot, És egyszer csak…címmel, ami émelyítően más lett, és valljuk be őszintén, csalódtunk. Erőltetett, mind humorában, mind a genderideológiában (pedig nyitottságból itt nincs hiány), mind a karaktereiben. Az egykori célközönség nézi, mert nem tudja megtenni, hogy ne nézze, de keserédes szájjal. És akkor itt a Z-generáció, aki ismétlések által ismeri már a régi nagy elődöt, és most megkínálják a folytatással is, ami feltehetőleg nekik jobban passzol(hatna) – vagy mégsem?
Ebből a generációból sokan valószínűleg kizárólag már online, a közösségi médiában bukkantak rá a Szex és New York sorozatra, ahol a kulcsfontosságú pillanatokat népszerű mémekké alakították, és ezek nyomán lettek kíváncsiak a szériára. Mellettük az Y-ok még tévében is nézték, és persze a rajongók párszor már ledarálták online is az összes részt.
A folytatás viszont már csak streaming-alapú és tökéletesen a mai társadalmi trendekre épül. Megtartotta a divatot, a luxust, és behozta a szivárványt, ami az alap sorozatban is jelen volt, a meleg karakter Stanford által, és ott még szerethető és reményteli is volt.
De vajon a Z-generáció tud-e és akar-e mit kezdeni ezzel a lehetetlen életszínvonalat bemutató karakterkupaccal, akik vagy gyerekeik által, vagy önmagukon keresztül (Miranda) ismerkednek a fluiditással, csak teszik mindezt szörnyen bizarr módon, mintha az elmúlt húsz évben egy szatyorban vagy egy barlangban éltek volna.
Habár az eredeti sorozat rengeteg kritikát kapott, hogy ,,túl fehér”, nem elég ,,színes”, ,,elitista”, olykor rasszista vagy akár homofób is a nyelvezet…a spinoffban helyrehozatal helyett bődületes átesést kaptunk, a túloldalra. És az Y-generáció, bármennyire is laza, fluid és nyitott, pont az erőltetett dolgokat nem szereti. Habár a kirakatban élnek, vastag filterek mögött, a hamisságot ilyen formán mégsem csípik.
Érdekesség, hogy az anyaszériát megnéző Z-generációsok leginkább azt mondták a Szex és New York kapcsán, hogy túl sok benne a szex, és a cigarettázó szereplőkkel sem tudnak mit kezdeni, hiszen ő maguk már nem használói a ,,füstrudaknak”, de afféle időkapszulaként szeretik nézni, belelátni, milyen volt a világ az okostelefonok és randiappok előtti időkben. Az És egyszer csak…-ban mindezek már megvannak, de hiába.
Ez elsősorban amiatt nem tudott működni, mert az eredeti sorozat egyik mondanivalója nem is feltétlenül a pasizás volt, sokkal inkább a nők függetlenségének, a barátság fontosságának és a szingliség erejének bemutatása. Az akkor még gyerekcipőben járó technológia nem vette át a hatalmat az életünk felett. A pillanat, az élmények megélése volt az elsődleges, ezt pedig a párkapcsolatok működése is jól tükrözte. A Szex és New York mindannyiunk életében felmerülő vagy visszatérő párkapcsolati problémákra épült fel. Azokra a fontos kérdésekre kereste a választ, amire sokan egész életünkben, de ehhez megérteni is kellett a karakterek döntéseit és érzéseit. A Z-generáció már nem akar ilyen mélységekig foglalkozni a párkapcsolat működésével, hiszen folyamatos impulzusok érik a tagjait, így képtelenek egy dologra koncentrálni. A spinoff szériát ugyanakkor akárcsak az Y-generáció tagjai, ők is egy ömlesztett, túl sok mindent és túl sokat akaró folytatásnak élték meg, amely nem a korral való fejlődést, hanem a meghasonulást, a görcsösen a fiatalsághoz és a mások elvárásainak való megfelelés érzését keltette bennük.