Megvan az az érzés, amikor a kedvenc sorozatotokat nézitek és minden évad után azt mondjátok: még, még, még! Majd eljön az a pont, amikor azt mondjátok: ne, ne, ne!
13 okom volt
A 13 okom volt című sorozatot szerencsére csak négy évadig nyúzták, pedig kettő elég lett volna. A tizenhét éves Clay Jensen próbál rájönni, miért lett öngyilkos a plátói szerelme, Hanna. Ehhez segítségére van egy doboznyi kazetta, amiket Hanna készített és szépen sorjában elárulta, mi vezetett végső döntéséhez. A kép a második évad végén összeáll, miközben mind szemtanúi vagyunk a valódi bántalmazóknak a gimnáziumban, a szörnyű tetteiknek, amik által sajnos nem csodálkozunk azon, Hanna miért vetett véget az életének. A sorozat mondanivalója természetesen az, hogy ha valaki úgy érzi, nem bírja tovább, kérjen segítséget. Nem ér boldog véget a sorozat, ám a kérdéseinkre választ kapunk. Az utolsó két évad viszont egyértelműen a nagy siker miatt készült, miközben a tényleges alaptörténettől teljesen elkanyarodott. Nem rossz, de nem érte meg.
Nemcsak a sorozatkészítők, de a filmgyártók is sűrűn esnek ebbe a hibába!
Halálos iramban
Szerintem túl sok magyarázatott ez nem is ér meg, pláne, hogy egy idő után képtelen voltam folytatni a filmsorozatot. Tavaly debütált a tizedik része a filmnek, és már készítik is a tizenegyedik részt. Na, itt már minden történt! Többen feltámadtak hamvaikból, képesek a kocsikkal az űrben járni. Stb. Stb. Stb. Miért? Miért erőltetik tovább? Ahogy tavaly érzékeltem, még a legnagyobb fanok is csak azért váltanak jegyet a moziban, hogy szörnyülködjenek, mit tettek kedvenc filmjükkel.