Minden évtizednek megvannak a jellegzetes tárgyai, amiket az emberek örömmel gyűjtögettek. A 70-es években a szalvéta és a kártyanaptár, a 80-as években takarékbélyeg volt a menő. A 90-es évek sok változást hozott, akkoriban már sokkal több tárgy kiáltott gyűjtésért, mint előtte.
Radír
Az iskolába kerülve kezdtük el érezni a radír igazi fontosságát. Amikor az iskolai büfében elkezdték az illatosat árulni, az ember szinte magába szippantotta vele a tudást is. Ha az egyik vége tollat radírozott, az volt a non plus ultra. Más kérdés, hogy valójában lényegében lyukasra dörzsölte a papírt, és így tüntette el a toll nyomát, mert itt az elv volt a lényeg!
Tamagochi
A 90-es évek vége felé jelentek meg a tamagochik is. Hatalmas őrület volt, még a tanárok is kénytelenek voltak tolerálni, ha képzeletbeli állatkánk éhes vagy szomjas volt. Természetesen itt is le lehetett körözni a másikat, például azzal, hogy valaki több, akár kilenc állatot is tudott nevelni egyetlen szerkezeten.
Matricás album
Az üzleti érzékünket kétség kívül a matricák cserélgetése fejlesztette leginkább. Mindenkinek megvolt a gyengéje, hogy milyen mintákat gyűjtött, de ha világított, akkor lényegtelen volt a minta: ez érte a legtöbbet, úgyhogy az ember nagyon meggondolta, hogy mit ad érte, és ez fordítva is igaz volt: világítós matricáért szinte bármit el lehetett kérni. Bármit.
Az ember mindig örömmel tekint vissza régi tárgyaira és gyűjteményeire – már ha megvannak – és ugyan mára semmi értékük nincsen, bizonyos szempontból sokkal értékesebbek, mint sok más, ma körülöttünk lévő tárgyunk.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
