Félelmetes szörnyek, mitikus lények, nem csupán ijesztgetnek. A popkultúrában e mögött mélyebb emberi vágyak, társadalmi félelmek és identitáskeresés is rejtőzik.
A popkultúra mindig tükröt tart elénk. Amihez vonzódunk, amivel azonosulunk, az valójában rólunk szól. És ha megnézzük, mi az, ami generációról generációra folyamatosan velünk marad, ami sosem kopik ki, mindig visszatér – azok a szörnyek.
A szörnyek visszatükrözik, amitől félünk
A vámpírok, a boszorkányok, a mutánsok, a kitaszítottak, az árnyék-lények. Nem tudunk elszakadni tőlük, és ez nem véletlen. Ezek az alakok olyan részeinket testesítik meg, amelyeket nappal gondosan elfojtunk.
Mindazt, amit nem illik kimondani vagy megélni: a dühöt, a féltékenységet, a vágyat, a kontrollvesztés lehetőségét. A kultúra megtanított minket arra, hogyan kell „jó embernek” lenni: udvariasnak, fegyelmezettnek, visszafogottnak, harmonikusnak. A szörny ezzel szemben nem kér bocsánatot azért, ami. És pontosan ez az, ami vonz minket benne. Ott látjuk benne azt, amit titokban mi is érzünk, de nem engedünk felszínre. Ezért nem azért félünk tőle, mert idegen. Azért félünk tőle, mert ismerős. A saját arcunk néz vissza ránk egy torzabb fénytörésben.
Horror lények, emberi vágyak
A popkultúra szörnyei nem csak rémisztőek – ők felszabadítóak. Megmutatják, milyen lenne, ha nem félnénk attól, hogy kilógunk, ha nem szabályoznánk magunkat, ha nem tartanánk vissza azokat a részeinket, amelyek túl erősek, túl hangosak vagy túl sebezhetőek. A félelmetes alak mindig az, aki túllépi a határt. És mi pontosan ezért nem tudjuk levenni róla a szemünket. Mert valahol mélyen mi is szeretnénk túllépni azt a határt, amit magunknak húztunk.
Ezért marad velünk a rém, most és mindig. Nem a félelem miatt. Hanem mert igaz. Mert ez a teremtmény nem valami rajtunk kívül álló rettenet: az a részünk, amelyet még nem mertünk elfogadni. És minél őszintébben nézünk rá, annál kevésbé rettegünk tőle. Egyszer csak rájövünk: ami fenyegetett, az sosem kívül volt. Mindig bennünk élt.
És talán ez a legnagyobb felismerés: amíg nem vagyunk hajlandók szembenézni a saját árnyékunkkal, addig mindig mások történeteiben fogjuk keresni. A popkultúra rémei nem ellenségek. Tükrök. És ha elég bátrak vagyunk, meglátjuk bennük magunkat.