Barion Pixel Lehet hűségesnek maradni, miközben másra vágyunk? – Coloré

Lehet hűségesnek maradni, miközben másra vágyunk?

2025. 07. 29.

Lehet-e ugyanazt a testet kívánni harminc év után is?

Mit kezdünk a vággyal, ha már biztonságban vagyunk – és pont ez fullaszt el? Kálóczi Kira új regénye nem ad tanácsokat, de bátran szembenéz azzal, amit sokan titkolnak: mit kezdünk azzal a sóvárgással, amit évekig hallgatásra ítéltünk. A Vágyak feloldása nem csak nőknek szól – bár női fejbe enged bepillantást, a kérdések, amiket felvet, mindenkit érintenek. 

Vannak kérdések, amelyeket nem szívesen teszünk fel – talán épp azért, mert túl őszinték. Mert nem illik róluk beszélni. Mert túlságosan ismerősek. 

Például: 

Mi lesz a szenvedéllyel húsz-harminc év házasság után? 

Lehet-e ugyanúgy kívánni valakit, akivel már mindent átéltünk? 

Hogyan élünk együtt valakivel, aki már az agyunkra megy? 

És a legkényesebb: megmaradhatunk hűségesnek, miközben valami (vagy valaki) másra vágyunk? 

Ezek nem a vasárnapi húsleves mellé illő kérdések. Mégis, valahol ott lüktetnek a hétköznapok alatt. Mert a vágy, legyen az testi, lelki vagy egyszerűen csak az izgalom utáni sóvárgás, nem tűnik el. Legfeljebb megtanul hallgatni. A vágy nem szűnik meg, csak elnémul. A hosszú távú kapcsolatok egyik legnagyobb paradoxona az, hogy miközben biztonságra vágyunk, a szenvedélyt sokszor pont ez a biztonság fojtja meg. A vágy felfedezésből, titokból és távolságból táplálkozik – ezek viszont ritkán férnek meg a napi rutin, a gyereknevelés vagy a rezsiszámlák mellett. 

Esther Perel írja le frappánsan: a vágy nem a biztonságban él, hanem a titokban. De hogyan lehet újra titkot vinni egy olyan kapcsolatba, ahol már mindent tudunk egymásról? Ahol a másik minden rezdülése kiszámítható? 

A kérdés nem az, hogy el kell-e válni. Nem is az, hogy hűtlennek lenni-e a megoldás. Hanem az, hogy egyáltalán merünk-e beszélni arról, mi hiányzik. És arról, hogy mit kezdünk azzal, ha a válasz nagyon is élő – és nagyon is kényelmetlen. 

A válás nem mindig dráma, sokszor inkább csend 

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat hirtelen törik meg: egy megcsalás, egy veszekedés, egy súlyos sérelem miatt. Pedig gyakran sokkal lassabb és alattomosabb a folyamat: egyre kevesebb figyelem, egyre több elhallgatás. És ez a csend, ami falakat épít két ember közé. 

A statisztikák szerint a válások 70%-át nők kezdeményezik – sőt, iskolázottabb nők körében ez akár 90% is lehet. Talán nem azért, mert kevésbé lennének hűségesek, hanem mert kevésbé hajlandóak belenyugodni egy boldogtalan kapcsolatba. 

És itt nem feltétlenül szexről van szó. Hanem arról, hogy valaki már nem kíváncsi ránk. Hogy hiányzik az érintés, a figyelem, az a bizonyos belső tűz, ami egykor magától értetődő volt. Az intimitás, aminek a helyét lassan átveszi a megszokás. 

Amikor nem akarunk többé hallgatni 

Egy nemrég megjelent regény, a Vágyak feloldása ezekről a kérdésekről beszél, méghozzá női szemszögből, de nem kizárólag nőknek. Nem ad tanácsokat, nem kínál „útmutatót”. Inkább csak feltár egy élethelyzetet, amit sokan ismerünk, de kevesen merünk kimondani: mi történik, ha ötvenhez közel újra feltör bennünk a vágy? Mi történik, ha már nem tudjuk elhallgattatni? 

Kálóczi Kira

A Vágyak feloldása nem finomkodik. Erotikus, szókimondó és helyenként tabudöntögető. De épp emiatt felszabadító. Mert arról szól, amit sokan érzünk, de nem merünk megfogalmazni: hogy vágyakozni nem szégyen, hanem szabadság. 

Kálóczi Kira: Vágyak feloldása – Szvingerkrónikák 1. 

– azoknak, akik nem félnek szembenézni a saját vágyaikkal. 

A könyv elérhető könyvesboltokban és online, akár dedikált változatban is: www.kaloczikira.com

Lehet hűségesnek maradni, miközben másra vágyunk?

Képek forrása: Kálóczi Kira, Midjourney