Hiába a sztárgárda vagy a jó szándék, néha egyetlen félrecsúszott szereposztás is tönkretehet egy filmet.
A filmek sikere gyakran múlik a jól eltalált szereposztáson. Egy színész jelenléte, kisugárzása, hangja és fizikai megjelenése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy egy karakter valódi legyen – vagy épp teljesen hiteltelen. Az Independent nemrég összeállított egy listát azokról az esetekről, amikor a casting olyan mértékben félresikerült, hogy az egész filmélményt beárnyékolta.
Mickey Rooney – Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s)
A klasszikus Audrey Hepburn-film egyetlen sötét pontja Mickey Rooney szerepe, aki túljátszott, karikatúraszerű, sértően sztereotip módon alakította a japán Mr. Yunioshit. A döntést évtizedekkel később már rasszista húzásként értékelik, és mára a filmtörténelem egyik legrosszabb castinghibájaként tartják számon.
Ben Platt – Dear Evan Hansen
A musical színpadi sikeréből készült filmváltozatban Ben Platt újra eljátszotta a főszereplőt – csakhogy időközben 27 éves lett. Az iskolás fiú figuráját már nem tudta hitelesen visszaadni, a smink és paróka pedig inkább parodisztikussá tette a megjelenését, mint meggyőzővé.
Zoe Saldaña – Nina
Zoe Saldaña kiváló színésznő, mégis sokak szerint félrecastolták, amikor a legendás énekesnőt, Nina Simone-t kellett megformálnia. A sminkesek sötétebb bőrűvé maszkírozták, protézist kapott, és a végeredmény sokak számára ízléstelen lett. Saldaña utólag maga is elismerte, hogy nem ő volt a megfelelő választás a szerepre.
George Clooney – Batman és Robin
Clooney talán maga is elismeri, hogy nem volt a legsikeresebb Batman. Karizmatikus, sármos karaktere túlságosan „George Clooney-s” maradt, és nem tudta hozni a figura sötét, belső vívódásokkal teli oldalát. A film ma már inkább a karakterparódiák közé sorolható, mint komoly képregényadaptációként.
Cameron Diaz – New York bandái (Gangs of New York)
A Martin Scorsese által rendezett történelmi eposzban Diaz ír akcentussal próbálkozott, kevés sikerrel. A korhű, nyers közegben túl modernnek és esetlennek hatott a jelenléte, és sok kritikus szerint egyszerűen nem illett ebbe a világba.
Tom Holland – Uncharted
Holland modern akciósztárként próbálta eljátszani a videojátékokból ismert Nathan Drake karakterét, ám sokak szerint túlságosan fiatalos, szelíd alkat volt a szerephez. A karakter eredeti, markáns, harcedzett kalandor figuráját nem tudta visszaadni – a rajongók jelentős része is csalódott volt.
Amikor a név nem elég
A listán szereplő példák jól mutatják: a nagy név, a tehetség vagy a szándék önmagában nem garancia a jó szereposztásra. Egy rosszul megválasztott színész nemcsak a karaktert, hanem a film egész hitelességét is alááshatja. A casting nem csupán adminisztratív feladat – sokkal inkább pszichológiai és művészi érzékenységet kíván.
A filmvilág története tele van emlékezetes szerepekkel – de ezek az esetek arra emlékeztetnek minket, milyen fontos, hogy a színész valóban „összeolvadjon” a karakterrel. Mert ha ez nem történik meg, még a legnagyobb költségvetés vagy legfényesebb sztár sem mentheti meg a végeredményt.
Forrás: Independent / Képek: Getty
