Modern világot élünk, de még mindig áthatják azt az ősi hagyományok, szokások. Ha más nem, említés szintjén. December 13-a Luca napja.
Az adventi készülődik egyik állomása a mai. December 13-a van. Ma a Lucák ünneplik névnapjukat és ehhez a naphoz számos hagyomány is kapcsolódik, amelyek gyökerei a kereszténység előtti időkbe, a pogány szokások világába nyúlnak vissza.
Szent Luca
Az ünnep neve Szent Luciához köthető, aki a 3. századi Szicíliában élt. Jómódú családból származott, de életét Jézusnak ajánlotta, így vagyonát szétosztotta a rászorulók között. Inkább vértanúként halt meg, mintsem akarata ellenére egy pogány férfihoz menjen feleségül. A legendák arról mesélnek, hogy a halála sem volt mindennapi és boszorkányos tulajdonságai megmutatkoztak, ugyanis, amikor a máglyához akarták dobni, akkor a lángok elaludtak. Sőt, testét meg sem tudták emelni. Végül karddal ölték meg.
Ez a nap a középkorban a téli napforduló környékére esett, amikor az év legrövidebb napjai voltak. A fény és a sötétség váltakozása miatt több hiedelem kötődik ehhez a dátumhoz.
Most már tudjuk, hogy ki volt Luca és ideje megismerni néhány hagyományt is, ami a nevéhez köthető.
Luca-napi szokások
A magyar néphagyományban ez a nap különösen alkalmas volt arra, hogy védekezzenek a boszorkányok ellen. Úgy tartották ugyanis, hogy ezen a napon a gonosz szellemek és boszorkányok sokkal aktívabbak, vagyis távol kell tartani őket. Ehhez többféle szertartást alkalmaztak.
De nemcsak ilyen baljós események miatt volt fontos december 13-a. Ezen a napon ugyanis jósoltak is. Méghozzá a még hajadon lányok férfineveket írtak fel kis papírokra és egészen karácsonyig minden nap eldobtak abból egyet. A legutolsó név pedig a jövendőbelijük nevét rejtette. Ugyanígy tettek azok a fiúk is, akiknek nem volt kedvesük.
Ugyanakkor a következő évi termés jóslását is ekkor végezték. Egy tálkába búzamagokat ültettek, és ha minden szem kikelt, az a bőséges jövő évi termést jósolta.
Hagyomány volt a lucázás vagy kotyolás, amely azt jelentette, hogy a kisebb fiúk csoportban sorra járták a falu házait, hogy elmondhassák verseiket, amelytől a következő évi bőséges termést és jószágszaporulatot remélték.
E naptól kezdve 12 napon át figyelték az időjárást és a 12 nap jelentette a következő év hónapjaira vonatkozó időslást.
A középkori élet a nők számára egészen más volt, mint manapság. De volt legalább egy nap, december 13-a, amikor semmilyen házimunkát nem végezhettek. Dologtiltó nap volt, amikor nem szabadott semmit csinálni, mert attól tartottak, hogy büntetést kapnak.
Ezen a napon tréfálkoztak egymással és meg is viccelték egymást, akár apróbb lopásokat is elkövettek.
Luca széke
A szokások közül a máig köztudatban lévő a lucaszék készítése. A hosszú eljárással és napokon át készülő ötszög alakú székhez 9 féle fát használtak fel. A 13 darabból álló szék ugyanennyi munkafolyamatot jelentett és naponta csak egyet végeztek el. Innen is ered a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A kis ülőeszköz karácsony napjára készült el, amelyet szenteste magukkal vittek a templomba és arra felállva megláthatták, hogy ki a boszorkány. Ám a boszorkányoktól való félelem arra késztette az embert, hogy iparkodjon haza, nehogy bajba kerüljenek. A széket otthon elégették.
A Luca-napi hagyományok tehát gazdag szimbolikával bírnak, ám az, hogy a Luca-napi hagyományok, vagy a péntek 13 köré font babonák lesznek-e ránk nagyobb hatással, még nem tudni.