Geszti Péter a közönségével, mégpedig két arénányi emberrel ünnepelte hatvanadik születésnapját. Mekkora szerencse, hogy két este volt, így én is ott lehettem!
Geszti Péter nevét mindenki ismeri, ám azt nem feltétlenül, hogy mi mindenhez volt köze, merthogy szinte mindenhez! Reklámok és különböző zenekarok, így az Első emelet is neki köszönhet dalszövegeket. Ott voltak persze a saját projektek, a Rapülők, a Jazz+Az, a Gringo Sztár, és ezekből mind elhangzottak dalok. Merthogy ez egy Geszti életműkoncert volt, de sokkal több volt ennél!
Geszti Péter, áj láv jú!
Nyitásnak volt egy kis ez meg az, és persze Jazz+Az! Az időrend teljesen felborult, ám ez egy pillanatig nem számított. Ma jól voltunk, és ez már az első daltól kezdve így volt. Úgy elrapült a valamivel több mint két óra, hogy észre sem vettem.
A kivetítő állítom, hogy világszínvonalú volt! Hatalmas vászon állt a színpad mögött, és ebből tűnt fel a koncert kezdetekor maga Geszti Péter, és a továbbiakban olyan vetítéseket láthattunk a dalok közben, hogy tátva maradt a szám, pedig néhány hete Sir Paul McCartney koncertjén is jártam, amiről úgy gondoltam, hogy nem lehet überelni. Hát lehet, vetítés tekintetében legalábbis biztosan! Soha nem láttam még ilyen hatalmas vásznat, és a filmek és rendkívül ötletesek voltak, ráadásul úgy megoldva, hogy a képkockák közt az ,,élő adás” is látható volt.
Még indulás előtt tettem fel a költői kérdést apukámnak, hogy mit gondol, vajon Mézga családos utalás lesz-e, mert mégiscsak Péter volt Aladár hangja. Erre is megkaptuk a választ! Geszti kedélyesen elbeszélgetett Aladárral, aki köszöni, jól van, és örült régi barátjának, akivel szóba került a múlt és a jelen, na meg persze a másik fontos szinkron, a Jégkorszak Sidje is.
Jött Péterfy Bori, és robbant a színpad, majd az egyik ,,triggerdalom”, a Noé, aminek nem tudom, hogy a klipjétől bőgök minden alkalommal vagy magától a daltól. Most sem derült ki, de talán nem is fontos. Ennek a dalnak mindig helye van, pláne akkor, ha ugyanazon a bárkán hánykódunk a tengeren, mint Geszti Péter.
A könnyezős dalok egy csokorban voltak, mert nem sokkal később megérkezett Oláh Ibolya és a Magyarország. Az énekesnő mintha rettegett volna a felemelt színpadon, de Geszti Péter támaszként tartotta őt. Épp, ahogyan bennünk a lelket, merthogy sokkalta több volt ez egy koncertnél. Amikor több mint tízezer ember egyként énekli az országáért, hogy ,,milliók áldása szálljon rád” ott megmozdul valami. Valami olyan megfoghatatlan, amit csakis Geszti tud – na meg persze Oláh Ibolya, ha énekel!
Geszti nem hagyta, hogy sokáig csorogjon a nyakamon a könny, mert elérkezett a kilencvenes évek és a Rapülők!
A Rapülők végleg felültetett az időgépre, amiből nem akartam kiszállni. Berkes Gáborral majdnem teljes lett a Rapülők flottája, és eszement bulit csináltak.
Aztán egyszer csak vége lett. Lepergett, mint az elmúlt évtizedek. De nem ez volt a vége, mert sokan késve értek oda a koncertre: Csónakos, Barabás, Nemecsek, Leszik, Richter, Weisz, Csele, Kolnay és Boka.
Dés László és Geszti Péter feltették a pontot az i-re, és előadták azt a dalt, ami az utóbbi évek legismertebb szerzeménye. Amikor egyként dobban a magyar szív. Amikor az ember szorít a fiúknak, imádkozik a Grundért, és örül annak, hogy ő is része lehet a nagy egésznek. Merthogy ,,a Grund mi vagyunk!”
Remélem, lesz még Geszti Seventy és Eighty is, mert ha rajtam múlik: ,,itt leszek!”
Nyitókép forrása: Viasat