A Kerékgyártó György és Majoros Sándor szerzőpáros nem kevesebbre vállalkozott, minthogy megnevettetnek minket az egyik legmorbidabb témával, a halállal kapcsolatban. Fekete fény című kötetük huszonkilenc novellát tartalmaz, melynek mottója Woody Allen híres mondata: A halállal kapcsolatban a véleményem változatlan: erősen ellenzem.
„A halált nem kerülhetjük el. Legalább próbáljunk nevetni rajta – amíg megtehetjük” – olvasható a kötet fülszövegének végén, mely akár a kötet íróit is megmozgató kérdés oka is lehetne, történetesen, hogy miért kell meghalnunk? És bár az emberiség története során számos stratégiát dolgozott ki arra, hogy megfeleljen a kérdésre, az elhallgatástól az elutasításon, a közömbösségen és a pátoszon át a humorig, eleddig nem született a biológia sürgető véglegességén kívül magyarázat.
Eme könyörtelen eredményhez pedig nehéz másképp viszonyulni, ha túl akarjuk élni addig is, mint humorral. Ezen törekvésünkben válik társsá a Féket fény, mint holmi buszmegállóban mellénk sodródó régi ismerős, aki abszurd történetben meséli el a tejbegrízbe fulladó nagynénje haláltusáját, akinek törzsi csíkokat festett arcára a cukros kakaó. Jót nevetünk, majd leülvén elszontyolodunk picit, hát tényleg csak ennyi volna? És már éppen végleg elkomorodnánk, amikor eszünkbe jut a tejbegrízes törzsi díszben nyugvó halott, és nem tehetünk semmit: elnevetjük az egészet.
A Fekete fény nem filozofikus mű, az elbeszélés-kötetbe szándékosan olyan hétköznapi, és egyszerű módon elbeszélt történetek kerültek, amelyek a halál abszurd módját ábrázolják. Ezeket olvasva hamar rádöbbenhetünk, hogy nem is a halálon nevetünk, inkább azon, hogy milyen életek vezetnek ezekhez a különleges halálnemekhez. Tehát valójában ezek a novellák sem beszélnek másról, mint a mi közös valóságunkról.
A haláli történetek szerzőiről
Kerékgyártó György beszélt a Colorénak személyes motivációjáról, valamint a novellák valóságtartalmáról.
” A halál kérdésével mindannyiunkban szembe kell néznünk előbb-utóbb. Mivel én már túl vagyok ötvenen, ez időszerű, az ember érzi, hogy a B oldalon hasít, kezdi foglalkoztatni, hogy mi a lesz a vége.
De az igazi motiváció maga az ötlet volt. Majoros Sándor dobta be egy Facebook posztban vagy nyolc évvel ezelőtt, hogy ő most olyan hangulatban van, hogy legszívesebben egy novelláskötetet adna ki, aminek az volna a címe, hogy Fekete fény, és csak abszurd halálesetekkel foglalkozna. Rögtön írtam, hogy írjuk meg közösen. A projekt a Regénytáron indult, és ez lett belőle.
Az, hogy kinevetjük a halált régi trükk a művészetekben. Tudjuk, hogy elkerülhetetlen, ezért inkább nevetünk rajta” – magyarázta az író, aki a novellái eredetéről is elárult egy meglepő tényt.
” Én csak egy olyan novellát írtam, amit én találtam ki. A történeteim olyan eseteken alapulnak, amiket hallottam tinédzser koromban, vagy olvastam újságokban valami más téma kutatása közben. Az én történeteim kivétel nélkül a nyolcvanas évelben játszódnak, a Majoros-novellák a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. A fiatalkorunk hangulatát idéztük meg. ” – mesélte az író, aki immár hat könyvet jegyez, számos drámát és antológiát is írt, valamint a Gothár Péter rendezte Száz év magány forgatókönyvét.
A közös projektek
A szerzőpáros évtizedek óta dolgozik együtt közös projekteken. A bolha köhögése címen 1997-ben folytatásos regényt közöltek egy napilap hétvégi magazinjában, 2016-ban A bolha mindig kétszer köhög címmel a Regénytár.hu portálon megírták ennek folytatását (ez volt az első magyar regény, amely a migráció kérdéséről élesben, a napi eseményekre reagálva foglalkozott), 2017-ben pedig ugyancsak a Regénytáron kezdték el közölni a Fekete fény novelláit. Nem mellesleg húsz évig dolgozott a médiában, különböző sajtóorgánumoknál újságíró, szerkesztő és főszerkesztő pozíciókban.
A Facebook ereje
Mint megtudtuk, a Fekete fény ötletét Majoros Sándor vetette fel egy Facebook-posztban, amelyhez azonnal csatlakozott Kerékgyártó György. Az olvasók a projektet végig kommentelhették, véleményükkel segíthették annak alakulását. A könyv a Majoros Sándor alapította Hullajó Zsebkönyvek sorozat második kötete, amelynek célja, hogy teret adjon az igényes szórakoztató irodalomnak. A sorozatot a Dr. Kotász Könyvkiadó gondozza.
