A Hunyadi bár nem veszíti el a nézőt, több kérdés is felmerül a nézése közben – és itt most nem a történelmi tények hiányára gondolunk!
A gyerekbarát első három rész után megkaptuk az arcunkba a Hunyadi folytatását, rögvest a negyedik és ötödik epizóddal. Akik még nem látták, azoknak egy jótanács: a negyedik epizód elé ne kajával az öletekben üljetek le, mert nem fogjátok tudni jóízűen fogyasztani…
Nehéz spoilermentesen írni a negyedik és ötödik részről, bár annyi szereplő van már, hogy ha nem is esik nehezemre a történet követése, ellennék kevesebb tartalommal is. Hátránya természetesen erősségnek is felfogható, merthogy a sok történés ténylegesen leköt, de van az a helyzet, hogy az erősség egyben a gyengeséget is jelenti.
Hunyadi – Ha túl sok a fájl, az néha fáj(l)
Mondanám, hogy nincs azzal baj, ha sok a történés. Elindultunk ugye Hunyaditól, majd lett Mara, a szerb nemes, Szilágyi Erzsébet, aztán Cillei Ulrik, a török szultán, és most már az ő utódaikról szóló történetek is saját életre kelnek. Egész egyszerűen Hunyadi szinte eltűnik, a negyedik részben kifejezetten alig szerepelt. Valahogy mintha nagyobb hangsúlyt fektetnének arra, hogy a körülötte lévő emberekkel mi a helyzet, mint arra, hogy vele mi történik. Persze fontos az, hogy új királyra van szükség, és nyilvánvalóan az is, hogy a szultán fia (az időközen tízéves forma Mohammed) hogyan éli meg a török hagyományokat – miszerint, ha egyszer az apja meghal, az elsőszülött testvérének kötelessége megölni őt – és bizonyosan az is fontos, hogy Mara testvéreivel mi történik, de hol van eközben Hunyadi, a János?
Az ötödik részre ismét visszatért, ugyanakkor valamelyest olyan érzésem volt, hogy bár ne tette volna! Bátorító beszédben tényleg jó, és kijön az is, hogy az érzelmi intelligenciája sem alacsony, az alkotók mégis szembeköpik a főhősüket.
A középkori C-3PO
Volt valami nagyon furcsa nekem, ami teljesen megkérdőjelezte azt, amit eddig Hunyadiról próbáltak kialakítani a nézőben. Amikor összecsapnak a törökökkel, a látszólag Hunyadi a katonák közül egyedüliként aranyszínű páncélban vonul harcba. Ez már nem az első eset, hogy erre a páncélra hivatkoznak, sőt, ez az egyik ,,szexepilje”, hogy az aranypáncélos Hunyadi. Mégis, nekem elvész a nép egyszerű gyermekének lenni ilyen úri hóbortokkal, hogy aranypáncél. Nem tudhatom, lehet, hogy így emelték ki régebben a hadjáratok vezetőit, bár elég logikátlan lépés lenne, tekintve, hogy így mindenki tudná, hogy kit kell megölni, de azonnal! Hunyadinak eddig nem számított a hatalom és a dicsőség sem, csak a hazája! Akkor honnan ez az aranypáncél? Mire fel? Az a Hunyadi, akit eddig felépítettek, egyből visszautasítana egy ilyet még akkor is, ha ajándékba kapná!
Ezek a részek egyébként már 15-ös besorolást kaptak, de semmi olyan nem volt benne, amitől távol kellene tartani a gyerekeket – legalábbis eddig, ha jól vettem ki, nem a mészárlás, a kibelezés és a megcsonkítás volt a probléma, hanem a szex. A negyedik és ötödik részbe ebből lényegében semmi nem jutott, így az ember csak csalódottan felsóhajt: ,,már ezt is elveszik tőlünk”!
Nézeti magát, nem mondom, de hogy mi a titka, arra nem tudok rájönni. A színészek és a díszlet hibátlanok, de a történet számomra bővelkedik kérdőjelekben, és most nem a történelmi hitelességről beszélek. Talán a kevesebb több lenne, de mint mondtam, tény, hogy nézem és várom a folytatást, és a következő részeknél is a tévé előtt fogok ülni.
Nyitókép forrása: Imdb