A Hunyadi sorozat egy ismeretlen korszakot mutat be egy ismert emberről, melyben meglehetősen plasztikusan láthatjuk, hogy hogyan is élhettek eleink. Spoiler: nem jól, különösen nőként!
Hunyadi Jánosról vannak fogalmaink, sőt, még a történelemkönyvekben látott arc is megjelenik előttünk a neve hallatán. Jól belőtt, hosszú bajusz, páncél, kard, határozott tekintet. Ez utóbbit a sorozattól is megkaptuk, megtoldva egy kis Jason Momoával. Félreértés ne essék, teljesen elhisszük Kádár L. Gellértnek, hogy harcos, csak valahogy éppen nem azt, hogy ő Hunyadi lenne. Inkább emlékeztet egyfajta vademberre, aki valahogy bekerült az emberek világába – legalábbis a felnőttkorát bemutató kezdő képsorokból erre asszociál az ember.
Hunyadit tehát nem feltétlenül ilyennek képzeltem, de tény, hogy amit elvártak a színésztől, azt bizonyosan hozza, mert teljes mértékben elhiszem neki, hogy harcolni akar, sőt, talán túlságosan is. Egyfajta ösztönemberként megy előre, így meglepő, hogy gyengéd érzelmeket képes táplálni a nők iránt. Első szerelme Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) aki kőkeményen felkészült a szerepre, merthogy szerbül és törökül is beszél, nem is keveset! Azt nem pontosan értettem, hogy a szerb fejedelem lányaként mit keres a magyarok közt, ahogy azt sem, hogy a másik női főszereplő, Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) miért árválkodik a nemesek közt, merthogy látszólag sem szülői, sem testvéri kötelék nem tartja ott. (Utánanéztem, hogy másnak ne kelljen: az apja révén került Zsigmond király közelébe, aki szolgálatáért cserébe birtokokat adományozott Erzsébet apjának).
A Hunyadi és a nők
A film látványvilága elképesztő, és az állandó borús ég és sötétség csak még nyomasztóbbá teszi a kort, amiben (h)őseinknek élniük kellett. A történet különösen női szemmel elkeserítő, mert porba tiporja azokat a képzelgéseket, hogy akkoriban milyen jó volt nemes nőként élvezni, ahogy szolgák hada öltöztet és fésüli az ember haját napestig. Nem pont így történt, ugyanis a nők – különös tekintettel a nemesekre – lényegében tárgynak minősültek. Bőven nem az volt a legnagyobb problémájuk, hogy mosogatni kell, vagy kézzel mosni a férfiak harctól véres ruháit! Bármelyik női szereplőt vesszük alapul, egy kínlódás a létük. Szilágyi Erzsébet egyfajta közép-európai Mulánként férfias harcokban akar részt venni nőként, ami örvendetes, de ahogy a trailerből kiderül, lesz ott még szenvedés rendesen, mégpedig a gyermekeivel hátrahagyott nőként.
Brankovics Mara hiába szerelmes Hunyadiba, a hazájáért és apja kérésére (nem mintha lenne választása) egy teljesen új, török világba kell menjen a szultán feleségének, ám ez nem az a pozíció, amiről minden nő álmodik, hiszen a szultánnak ágyasai vannak, nem hagyományos értelemben vett feleségei. Törőcsik Franciska egyébként zseniálisan játszik a tekintetével, teljesen átérezhető, hogy milyen ijesztő helyzetbe kerül azáltal, hogy kiszakítják az otthonából, és egy ismeretlen helyen kell teljesíteni olyat, amit egy nő sem kíván. Bár elhangzik a jótanács, miszerint jobb megpróbálni élvezni, mert így elkerülhető a szenvedés, ezt átültetni gyakorlatba nem egyszerű. Mara ezt láthatóan megugorja, méghozzá úgy, hogy nem engedi el a saját személyiségét, és bátran kiáll magáért és másért is. Kérdés, hogy mi lesz a sorsa, lehet-e fokozni, de feltételezem lehet, például egy szüléssel, ami akkoriban különösen brutális dolognak tűnik.
Cillei Ulrik (akit egyébként Fekete Ernő alakít valami eszement jól, zsigerileg hozza a gonoszt, kár, hogy nem szántak neki egy nagyobb szerepet, szerintem egy egész sorozatot fel lehetne húzni rá) felesége szülését elég rendesen bemutatják, hát nem túl biztató, ráadásul bele is hal a szülésbe – hogy ő vagy a gyermek az első két részből nem derül ki, mert én nem láttam annyira kicsinek a koporsót, a férjem igen, úgyhogy ez még nem tisztázott.
Ott van még a szultán egy másik ágyasa, Veronika, akit Kovács Panka formál meg. Szegénynek neki is át kell esnie a meztelen beavatási szertartáson, aztán szülnie egy gyereket, amibe – meglepő módon – belehal.
Ónodi Eszter szerepe sem irigylendő, aki a már említett Cillei Ulrik jóvoltából kényszerül szexre a Medveczky Balázs által megformált Újlaki Miklós bánnal.
A nők a XV. században látszólag eszközök voltak csupán arra, hogy a nemesek elérjék a céljaikat; a sorsuk egyáltalán nem számított, a lelkük pláne! ,,A hazáért!” felkiáltásba minden belefért, nemcsak a halál, hanem az örök szolgalét is, annak minden nyűgjével együtt, amikor a nő tényleg hús volt csupán, akivel rendelkeztek.
Tán jól is járnak a nők, akik belehalnak a szülésbe, mert embertelen korszak lehetett, és a mai nő tényleg hálát ad, hogy az a legnagyobb problémája, hogy elromlott a mosogatógép.
Nyitókép forrása: TV2
