Babits Mihály igazi filozofikus költő, aki nemcsak nagy gondolkodó volt, de háborúellenes verseivel is kivívta az ismertségét.
Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon. Gyerekkorából jó pár évet a fővárosban töltött, majd egy pécsi kitérő után visszament Budapestre, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanuljon, méghozzá magyar-francia szakon, ám a franciát később latinra váltotta. Tanárként helyezkedett el, de verseit ekkor már publikálták, majd első kötete megjelenése után a legismertebb költőkként tartották számon, így a Nyugat című folyóiratban is helyet kapott, aminek végül utolsó főszerkesztője lett, hiszen a halálával a lap is megszűnt.
Babits Mihály versei
Babits igazi gondolkodó volt. Versei rendkívül összetettek, költői képekkel tarkítottak, és sokkal több van mögöttük, mint első olvasatra gondolnánk. A visszaemlékezésben ezúttal színészeket hívtunk segítségül, akik elszavalták egy-egy költeményét.
Esti kérdés
Az Esti kérdés sokáig készült: a költő Szegeden állt neki 1908-ban, de csak egy évre rá fejezte be. E lírai műben Henri Bergson időelmélete is tetten érhető, amivel a költő igencsak tudott azonosulni. Úgy látta, hogy számunkra az idő egyirányú, és minden pillanatban újat hoz, ami vissza nem térhető. Ezt érezhetjük az Esti kérdésben is.
Jónás könyve
Az 1938-as elbeszélő költemény a Bibliában szereplő Jónás próféta életét dolgozza fel. Különlegessége, hogy készülésekor Babits már gégerákkal küzdött, és a betegágyán írta. Először a Nyugatban jelent mg a mű, ami azt pedzegeti, hogy próféta-e a költő.
Fortissimo
Ez a vers 1917. márciusában jelent meg a Nyugatban. Talán ebben jelenik meg leginkább a klasszikus, ,,mire gondolt a költő?” kérdés, ugyanis máshogy értelmezhetjük ma, mint abban a korban, amikor íródott. Míg ma az értehetetlen háborúzás miatti félelem érezhető a sorokon, addig keletkezésekor, istenkáromlónak tartották, és hazaárulással vádolták Babitsot.
A dolog odáig fajult, hogy pereskedés is lett belőle: a megjelenés utáni napon már ki is robbant az ügy, és pár napra rá megtörtént a tárgyalás, ahol a költő saját magát védte. Bár Babitsot nem ítélték el, a vers tiltólistás lett, és újra kellett nyomtatni a Nyugat márciusi számát, csupán a vers nélkül. A Nyugat szerkesztői kiálltak Babits mellett, és nem tettek semmit a költemény helyére: üresen hozták le azt az oldalt, ahol eredetileg a vers volt. Mindennek ellenére az alkotás kézirat formájában terjedt, így sokakhoz eljutott.
Messze… messze…
A költő első verseskötetében megjelenő Messze… messze… című költemény valójában egy csalódásból fakad, amikor is Babits párizsi ösztöndíjra pályázott, de elutasították. A műben így végigveszi a különböző európai országokat, és egy-egy versszakban tökéletesen leírja, hogy milyen hangulatra számíthat a látogató. Az utolsó versszak azonban keserűen ér véget, hiszen ő ezeket sohasem láthatja.
Fekete ország
A Levelek Íris koszorújából egyik darabja a Fekete ország, ami érdekes ellentétet sejtet a kötet címe és a vers között. Valójában nem lehet tudni, hogy mi ihlette a verset: egyes vélekedések szerint Edgar Allen Poe hasonló témájú novellája, míg mások szerint az a fizikai tétel, miszerint nincsenek színek, csak a fények esése miatt olyan színes a világunk, amilyennek mi látjuk.
Nyitókép forrása: Wikipédia