Schmidt Sárát jól ismerik a tévénézők, hamarosan pedig a moziba járók számára is ismerős lehet az arca, hiszen a Konekt című film főszereplőjeként kerül majd a vászonra. Az elgondolkodtató, számos pszichológiai és lélektani kérdést felvető filmről a színésznővel és a film rendezőjével, Vigh Bálinttal beszélgettünk.
,,A Konekt egy atmoszférikus, feszült hangulatú sci-fi dráma, amely egy hétköznapi nő történetét meséli el, aki elakadt az életében, és kapcsolatba kerül egy titokzatos, csúcstechnológiás eljárással. Ennek központi eszköze a Konektahedron, egy különleges VR sisak, amely képes kiolvasni és digitalizálni az emberi emlékeket, majd egy bejárható virtuális valósággá alakítani őket. Ebben a térben a múlt újraélhető, új döntések hozhatók, és minden változtatás a felhasználót is megváltoztatja” – írja a film ajánlója, ami korántsem egy sci-fibe oltott dráma, hanem egy rendkívül összetett, gondolkodásra késztető mozi ígérete.
A közösségi finanszírozás segítségével készülő alkotásról a rendező, Vigh Bálint mesélt:
,,Ez nem egy időutazós film” – mondja Bálint. ,,A Konekt egy klasszikus értelemben vett terápia: ha valamin változtatok a múltamban, az kihat a jelenre is. A főszereplő, Eszter visszautazik a múltjába egy virtuális valóságként, amikor változtat az eseményeken ő is változik, és így fog megváltozni az ő élete a jelenben.”
A Konekt részben közösségi finanszírozás segítségével készül, és bár sci-fi és dráma keverékeként szerepel, valójában sokkalta többet kaphatunk ennél:
,,Ez egy kevert műfajú film, ami a kortárs filmművészetben nagyon népszerű, gondoljunk csak a Bűnösök című idei amerikai filmre vagy épp az Interstellar – Csillagok közöttre, ami az űrscifit és a családi drámát ötvözi. A Konekt is hasonló szellemiséget követ, vált a zsánerek között és keveri azokat.”
Mint a rendező elmondta, olyan független filmet készítenek, aminek a költségvetése több lábon álló üzleti vállalkozás. A közösségi finanszírozású kampányban különböző csomagok formájában lehet támogatni a filmet, a támogatásért cserébe pedig oklevél, a premier előtti vetítésen való részvétel vagy akár a filmben való feltűnés jár, így a támogatók valamelyest akár részesei is lehetnek az alkotásnak. A támogatói csomagok ezen a linken érhetőek el.
A finanszírozást szponzorok, coproducerek és magánbefektetők is segítik.
Arra a kérdésre, hogy melyik jelenet forgatását várja a legjobban, a rendező így válaszolt:
,,Az egész filmet várom, de lesz benne egy jelenet, amikor a főszereplő a virtuális valóságban fizikai interakacióba kerül valakivel, ez egy nagyon izgalmas momentum lesz”.
A főszereplőt, Eszter Schmidt Sára formálja meg. A színésznővel a film mellett arról is beszélgettünk, hogy mit csinál a filmezés mellett, és hogy hogyan lehet külföldön élő magyarként összeegyeztetni az életet a filmezéssel.
Coloré / Karsa Tímea: Most épp Bécsben élsz, de ezt megelőzően Bournemouth-ban is éltél egy évet. Ha már Anglia, általában Londont célozza meg az ember. Miért pont délre mentél?
Schmidt Sára: Bournemouth nem döntés volt, mert önkéntesnek mentem ki a European Solidarity Corpshoz. Írországba is jelentkeztem, de Bournemouth lett belőle. London hatalmas város, és nagyon nemzetközi. Bournemouth és környéke csodaszép, nagyon angol és nagyon barátságos. Szerettem ott.
Itt különböző fogyatékkal élő fiatalokkal dolgoztál. Mit ad ez a munka, amit más nem tud?
Mindent. Ilyen élményeket nem ad a színészet. Azért mentem akkor el Magyarországról, mert fullasztott a szabadúszó lét, és meg akartam tanulni angolul. Azóta is gyerekekkel foglalkozom.
Ez kényszerpálya számodra?
Egyáltalán nem az. Szerintem minden munka csodálatos, ahol emberekkel tudunk kommunikálni és kontaktusba kerülni.
Most gyerekekre vigyázol, de dolgoztál kávézóban, és öltöztető is voltál. Ehhez mit szólnak a kollégák? Személyes érintettség okán kérdezem: nálam nem fogadta mindenki pozitívan, hogy az újságírás mellett takarítani járok.
Érdekes, hogy az emberek még mindig itt tartanak. Nem igazán zavar, ha ez van, akinek furcsa. Azt tudom, és tapasztaltam is korábban, hogy sok színésznek degradáló, vagy inkább félnek tőle, hogy mást csináljanak. Talán úgy vannak vele, hogy ha mással is foglalkoznak, már nem lesznek teljes értékű színészek. Én olyan szempontból könnyebb helyzetben voltam, hogy sosem éreztem azt, hogy csak színész vagyok, és hogy ez az egyetlen élethivatásom, és ha nem jön össze a színészet, vége a világnak. Egy színész számára nagyon sokat jelent, hogy ha sok mindent kipróbálhat, hiszen a tapasztalatainkból dolgozunk a színpadon és a kamera előtt is, úgyhogy szerintem attól mindenki csak kaphat, ha tágítja a világát.
Mennyire sodródsz az árral? Tudatos az, hogy most Bécsben vagy, és megvan a terv, hogy mennyi időt töltesz ott, vagy mindig a színészethez igazítod az életedet?
A színészet mindig ott van. Amikor kimentem Angliába, ott tudtam meg, hogy van egy filmiskola a városban, úgyhogy rögtön bementem az egyetemre, és forgattam a diákokkal kis- és vizsgafilmeket. Azt hittem, hogy majd Berlinben is ez lesz, de ott megakadt a dolog. Most Bécs abból a szempontból jobb, hogy Budapest nagyon közel van, úgyhogy el tudok menni castingokra és a munkám is rugalmas. Azt egyelőre nem tudom elképzelni, hogy egy óvodában dolgozzak, fix munkaidő mellett, de ahol most dolgozom, oda-vissza megy a rugalmasság.
Egy interjúban mondtad, hogy kifejezetten szeretsz castingokra járni, mert sokat tanulsz belőlük. De mi van, ha nem jön össze egy casting? Nem válik elvesztegetett idővé?
Soha nem éreztem egy sikertelen castingot elvesztegetett időnek. Akkor érint rosszul, ha nem sikerül, ha valamiért azt érzem, hogy jó voltam, és nagyon megvolt, és aztán mégsem kapom meg. Szerencsére általában rögtön érzem, hogy sikerült-e vagy sem. De például amikor már Bécsben éltem, hívtak Berlinbe egy castingra egy Netflixes sorozatba, és annak nagyon-nagyon örültem volna, de éreztem, hogy nem sikerült. Ettől még nem volt elvesztegetett idő elmenni, mert tök jó élmény volt. Játszhattam, kipróbálhattam a karaktert, megismertem egy új rendezőt, és ezek mindig hasznosak.
Egy ilyen német casting végkimenetelébe mennyire szólnak bele a nyelvi akadályok?
Nem vagyok anyanyelvi szinten, ez még az angolban is okoz nehézséget, a németben pedig pláne, mert abban nem vagyok olyan erős. Berlinben pont egy magyar szerepről volt szó, de németül kellett játszani. Ott a szerepbe belefért, hogy legyen akcentusom, de éreztem, hogy problémát jelent a nyelv, és még rá kell feküdni.
Egyébként így, hogy már egy ideje külföldön élsz, nem hiányzik Magyarország?
Angliában először furcsa volt, ott beletelt egy kis időbe, hogy megnyíljak, felengedjek. Berlinben már nem éreztem nehéznek, hogy külföldön vagyok, de ebben a hatalmas városban és a sok önmagát kereső ember között (beleértve engem is) nem annyira éreztem otthon magam. Most nagyon élvezem, hogy Bécsben élek, és azt is, hogy szűk 3 óra és már Pesten is vagyok, ha akarom.
Most is lesz majd lehetőséged hazajárni, mert a Konekt című filmet fogjátok forgatni, ami egy sci-fi dráma. Hozzád mennyire áll közel ez a műfaj?
A sci-fi egyáltalán nem, a dráma annál inkább. Ez egy független film lesz, aminek most zajlanak az előkészületei, és még tart az online adománygyűjtés, hogy befejezhessük, amit elkezdtünk. A pszichológiai része nagyon érdekel, mert szerintem a legtöbb ember számára nagyon fontos lenne, hogy foglalkozzon a múltjával, és fel is dolgozza.
Ha létezne egy ilyen, a filmben szereplő sisak, ami előhívja az emlékeket és virtuális valósággá alakítja, felvennéd?
A gyerekkoromba visszamennék, de nem azért, hogy újraéljem, hanem hogy lássam, megfigyelője lehessek. A Konektben, ha visszamész a múltadba, változtathatsz is rajta, és én attól rettegnék, hogy belenyúljak. Ez a film azzal foglalkozik, hogy mennyire alakított bennünket a múltunk, és hogy mennyire befolyásolja a jelenünket. Szerintem ez nagyon érdekes kérdés, hogy ha megszabadulnánk a traumáinktól az mennyire változtatna meg bennünket, és mennyi maradna belőlem, ha belenyúlnék a múltamba. Ez egy terápia, csak egy rendkívül szokatlan, extrém módon.
Maga a szerep eljátszása is terápia neked?
Igen. Már maga a forgatókönyv olvasása is megrázó volt bizonyos szempontból. Nagyon megmozgatott érzelmileg, úgyhogy valószínűleg a forgatás alatt is lesznek mélységek és magasságok. Egyelőre csak egy nagyobb jelenet és néhány hangulatkép van meg belőle, és a forgatókönyv sokat alakult, mélyült azóta.
Hol láthatunk még ezen kívül?
Mivel nem Magyarországon élek, színházban nem tudok játszani, mert a hosszú próbafolyamat és az esti előadások nem kivitelezhető számomra. Legutóbb az IMeFeszten voltam, ahol az előző napi hírekből írtak színdarabot, és egy nap alatt hoztuk össze az előadást, lényegében improvizálva. Ezt nagyon élveztem. Nagy vágyam, hogy az Egynyári kalandból csináljunk egy filmet. Ez volt az első nagyobb szerepem. Négy évada volt, és a mai napig emiatt kapom a legtöbb üzenetet, hogy még mindig újranézik és imádják. Egy Egynyári kaland film kedvéért bármikor hazamennék!
A Konekt című filmet a tervek szerint 2027-ben mutatják be.
