Kétség sem fér hozzá, hogy napjaink egyik legnépszerűbb énekesnője, Pásztor Anna sok szempontból példakép…
Elképesztő energiáival és lenyűgöző énekhangjával egy egész országot meghódított, miközben édesanyaként is maximálisan helytáll. Ő azonban ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartja.
Nemcsak szakmailag vagy elismert énekesnő, hanem a közösségi média is rajong érted. Egyszerre vagy vad, zabolátlan énekesnő és gondoskodó édesanya. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni?
Az ember pszichéje millió és egy színű, a társadalom, az egyszerűség kedvéért, a “te ez és ez vagy” alapján kartotékolja az embereket… Én csak konzerváltam magamban a gyerekkori énem hozzáállását az élethez: kötéltáncos, bokszoló, énekesnő és katona is vagyok, mindeközben alap, hogy marad idő babázni!
Sokan irigyelik ezt a mozgalmas és kreatív életet, amit zenészként élsz. Mindig erről álmodtál?
IGEN! Igazából tized ilyen jóról sem mertem álmodni, de a „mostot” folyamatos álomként élem meg.
Lenny Kravitz előzenekaraként zenéltél. 2004 őszén pedig testvéreddel, Sámuellel megalapítottad az Anna and the Barbies együttest, ami ma már az ország legjobbjai között szerepel. Mit tartasz a zenekar legnagyobb sikerének?
Azt, hogy lassan 17 éve létezünk, megannyi turbulencia és hajmeresztő történés közepette is tinizenekarok éhségével várjuk a fellépéseinket.
A zeneiparban nem meglepő, hogy egy-egy banda, formáció pár év után kiég vagy egyszerűen mindenki más utakon szeretné tovább folytatni. Ti hogyan tartottatok ennyire össze?
A zenekar megbonthatatlan alappillére mi vagyunk, testvéremmel Pásztor Sámuellel. Mi, amíg világ a világ, együtt leszünk és számokat írunk. Ebbe a szilárd szövetségbe szívesen szállnak be más zenészek is, ha valakinek pedig menni kell, békében vállunk el, esetleg később újra együtt is zenélünk!
Ma már nemcsak énekesnőként, hanem közszereplőként is igazi példakép vagy. Ez mennyire tud teher lenni egy ember számára?
Általában semennyire, magánemberként szinte alig ismernek meg. Volt néhány szélsőséges megnyilvánulás is, de ez sajnos benne van a pakliban, ha az ember közszereplő. Elmúlt, halistennek!
Szerencsére idén nyáron minden visszarázódott a helyére és újra élvezhettük a koncerteket, nagyobb közösségi eseményeket. Neked, mint zenésznek milyen volt újra „élni”?
Nagy túlélők vagyunk, volt hogy évekig havi egy vagy egy koncert sem volt, hozzá vagyunk edződve, hogy minden képlékeny és változik. Hatalmasat megyünk, ha lehet, ha nem, hatalmasat töltődünk és készülünk arra, hogy “ha majd lehet”!
Milyen célokat tűztetek ki a zenekarral a következő időszakra?
Kimaxolunk minden pillanatot a színpadon, előtte és utána. A tudatalattinkba tetováljuk a tekinteteket, sikításokat, tapsot, ráadáskérést… ha megint apály lenne az Életben, hogy legyen miből meríteni: a nyolcadik stúdióalbumunk készül, februárban lesz a bemutatója az Akvárium klubban.