Lengyel Johannát a Megasztár győzteseként ismerte meg a nagyközönség, most pedig A Nagy Duett színpadán bizonyítja hétről hétre a tehetségét. Az énekesnővel szó volt a két műsorról, a terveiről, a tudatosságról, és arról is, hogy mit mondana a régi, szárnyait próbálgató önmagának.
Coloré / Karsa Tímea: A Megasztár után milyen élmény számodra A Nagy Duett?
Lengyel Johanna: A Megasztárban a saját művészi identitásomat kellett megmutatni, most pedig a művészetnek egy sokkal szórakoztatóbb formáját műveljük. Nagyon élvezem, hogy egy új oldalamat mutathatom meg, és olyan dolgokat próbálhatok ki, amelyeket egyébként nem tennék, mert nem lenne rá alkalom és lehetőség. A Nagy Duett egy játszótér az énekeseknek.
Könnyedebb, de mégis van zsűri, akárcsak a Megasztárban. Tőlük mennyire tartasz most?
Már a Megasztárban sem tartottam tőlük, csak saját magamtól. Én vagyok a legnagyobb kritikusom, és amikor mindenki elégedett velem, én még mindig nem tudom azt mondani, hogy ez jól sikerült.
Most ketten vagytok a színpadon Schobert Norbi Jr.-ral. Mennyire más így, mint egyedül énekelni?
Egészen más, hiszen alkalmazkodni kell, ugyanakkor hatalmas előny is, mert mindig van egy bajtársad, aki együtt izgul veled, és a rizikót is együtt vállaljátok. Pontosan tudja, mit élsz át, ott van veled a felkészülés alatt, tudjátok egymást támogatni, és ez nagyon jó érzés. Persze félelmetes is valahol, hiszen függsz a másiktól, de szerintem Norbival kialakult egy egymásban való bizalom, és ha úgy adódik, fel tudjuk húzni egymást.
Mint mondtad, maximalista vagy. Egy ilyen helyzetben, ahol a párod nem profi énekes mit vársz el tőle?
Norbi is éppolyan maximalista, mint én, úgyhogy ebben nagyon hasonlítunk egymásra. Jól működünk együtt a felkészülésben, mindketten szorgalmasak vagyunk, és nehezebb, rizikósabb dolgokat is bevállalunk ha kell.
Érzel magadon nagyobb nyomást azáltal, hogy kettőtök közül te vagy az énekes?
Kicsit talán nagyobb a nyomás, de nem mondanám, hogy nagyon érezném. Tény, hogy nekem kell a stabil pontnak lenni, és azáltal, hogy én vagyok a profi, az emberek azt hiszik, tökéletes is vagyok, hogy mindent megugrok és hogy nincs számomra kihívás. Inkább e tekintetben érzek egy kis nyomást, de próbálom félrerakni, és az adott feladatra koncentrálni. A Nagy Duettben minden héten az a célunk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és olyan produkciót mutassunk be, ami szórakoztató. Szerintem mindkettőnk hozzáállása profi, és minden produkcióra úgy készülünk, hogy az előadásunk megállja a helyét.
A hozzáállásotoknak és a maximalizmusotoknak van köze a sportmúltatokhoz?
Biztos vagyok benne, hogy köze van hozzá. A tornánál nálam elvárás volt, hogy a maximumra törekedjek, és Norbi is ilyen hajlamú, a sport pedig kifejezetten eszköze annak, hogy az ember a legjobbra törekedjen. A tornánál ráadásul az apró részletekre is kell figyelni, mert azokat is pontozzák, minden mozdulatnak jelentősége van, és ez az élet minden területén elkísér. Magamról tudom, hogy nagyon fontos, hogy ezt a maxilalizmust kontroll alatt tartsam, mert át tudok billeni, és olyankor nem reálisak az elvárásaim magammal szemben, ami nagy terhelést jelent. Tudatosan próbálom vizsgálni magam, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettem volna, megnézem, hogy mi volt a gond, és nem magamat hibáztatom. Van, olyat, amit nem tudok kontrollálni, és azt el kell fogadni, a lényeg, hogy az aznapi képességeimet kimaxoljam.
Van olyan dal, amit szívesen elénekelnél a műsorban?
Nincs ilyen, inkább élvezem, hogy olyat is kipróbálhatok, amit egyébként nem énekelnék. Volt már hip hop, rap, rock and roll, rengeteg stílus, és mindig várom, hogy mi lesz a következő.
Saját dalon vagy albumon dolgozol?
Igen, folyamatosan készülnek a saját dalok, az elődöntőben is a saját dalomat adtuk elő.
Nagyon kitartó vagy, mert sok próbálkozás kellett ahhoz, hogy megnyerj egy tehetségkutatót, de sosem adtad fel. Mit mondanál annak a „régi Johannának”, aki még az első meghallgatás előtt állt?
Semmit nem mondanék neki. Amikor a meghallgatás előtt álltam, azt se tudtam, mit akarok ezzel az egésszel, és ez jól is volt így. Kellett idő, hogy kitaláljam, mit szeretnék, mihez van kedvem, és az első lépés ehhez az volt, hogy jelentkeztem a tehetségkutatóba. Át kellett mennem bizonyos leckéken, hogy legyen magabiztosságom, hogy mi az, amit szeretnék, és mi az, amit nem. Ha visszamennék a múltba, akkor sem ugranám át ezeket az olykor kellemetlen pontokat, mert ha nem szenvedek meg bizonyos dolgokat, nem leszek olyanná, amilyen vagyok. Ha mégis mondanék valamit a régi Johannának, azt mondanám, hogy ,,csináld ugyanígy!”.