Fodor Barbi tizenkét éve ment ki New York-ba akkori párjával, hogy összegyűjtsenek egy lakásra való pénzt, és majdan hazajőve családot alapítsanak. Idehaza depressziótól szenvedett, most pedig hasonló állapotban lévő embereknek segít, mégpedig úgy, hogy a végletekig elhanyagolt otthonaikat takarítja, ingyen. Barbi tehát nem jött haza, sőt, tönkrement kapcsolata után új párra lelt, két kisfia is született, és felépített egy, a családját eltartó sikeres bizniszt az ingyenes takarításból. De hogyan lehet pénzt keresni ingyen munkával? Miért éri meg napokig lapátolni a szemetet egy nappaliból, és ez miért robbantja föl a netet? Amerikába mentem – CWB, avagy Fodor Barbara, az extrém takarító sikersztorija.
- Hogyan kezdted a karrieredet Amerikában?
- Amikor kijöttem a korábbi párommal New York-ba, normál takarítási feladatokat vállaltam, amik nagyon keveset fizettek, és gyakran kidolgoztatták a lelkem, nulla megbecsüléssel. Megalázónak éreztem, sokszor gyomorgörccsel mentem dolgozni. Annak a kapcsolatnak vége lett, majd amikor megismerkedtem a mostani párommal, és megérkezett a második fiunk, a YouTube-on láttam egy videót egy akkor már nagyon népszerű takarító lányról, Aurikatariina-ról. Akkor ráébredtem, hogy igen, én is ezt akarom csinálni: a takarítás extrém formáját, videókkal.
- Hogyan tértél át az extrém takarításra?
- Eleinte az ‘ingyen elvihető’ csoportban kínáltam a szolgáltatásaimat, teljesen ismeretlenül, referenciák nélkül. Megvoltak a kezdeti buktatók, például meggyanúsítottak, hogy így akarok bejutni idős emberek lakásába, és belefutottam néhány gyűjtögetőbe is, akikkel nem tudok együtt dolgozni. Szép lassan aztán szereztem referenciát, tapasztalatokat, és most már az ügyfelek találnak meg engem. Jellemző arány, hogy húsz-huszonöt megkeresésből körülbelül ötből lesz olyan munka, amit el tudok vállalni.
- Mi a baj a gyűjtögetőkkel?
- A gyűjtögetőknek nagyon sok használható holmija van, én pedig mentálisan nem vagyok arra képes, hogy minden egyes papírt, apróságot átvizsgáljak, és megtartsak. Ők mindenről, amit felhalmoztak úgy érzik, hogy az hasznos, hogy az még kell. Ezzel szemben azokban a házakban, ahol én dolgozom, már minden szemét. Jellemzően évek alatt felgyűlt, sokszor több köbméternyi mocsok veszi körbe az ott lakót. A rothadó étel, a pelenka, az elázott ruhák, egerek, csótányok között nem kell hezitálni, és számomra ez az ideális, könnyen elvégezhető munka.
- Milyen típusú ügyfelekkel dolgozol, kik kerülnek ilyen helyzetbe?
- Minden ilyen esetben jelen van valamilyen mentális betegség. Szokták mondani, hogy ezek az emberek lusták és igénytelenek, nem pedig depressziósak. De meg kell érteni, hogy önmagunk ilyen mértékű elhanyagolása nem maga a betegség, hanem a tünete valamilyen betegségnek. Olyan nincs, hogy egy ember ennyire elveszti a motivációját, és semmilyen probléma nem húzódik meg a háttérben!
„Sok szociális lakásban járok, köztük modernek, újak is vannak és természetesen régiek is, ahol az évtizedekkel előtti állapotok a jellemzőek. A mentális betegségek mellett nagyon gyakori nagymértékű elhízás. Utóbbinak szintén oka az önmaguk elhanyagolása, az egészségtelen ételek fogyasztása, amik olcsóak és függőséget okoznak.. tehát sokféle összefüggés van. A legsúlyosabb kórkép, amivel eddig találkoztam, a demencia volt.”
- Téged maguk az ügyfelek szoktak megkeresni, vagy a környezetükből valaki?
- Jobbára az ügyfelek, és nem is szeretem, ha rokonok keresnek meg. Attól, hogy a környezete úgy látja, hogy valakinek segítségre van szüksége, még egyáltalán nem biztos, hogy ezzel az egyén is egyetért.
- Tényleg pusztán csak takarítás az, amit ezeknél az embereknél csinálsz?
- Ez valójában nem csak a takarításról szól, hanem a mentális folyamataik támogatásáról is. Fontos tisztázni, hogy sem orvos, sem gyógyszer nem vagyok. Az, hogy én kitakarítok nála, még nem jelenti azt, hogy valaki ki fog gyógyulni a depresszióból, viszont tudok adni neki lehetőséget arra, hogy fellélegezzen, hogy legalább most egy ideig nem kell arra gondolnia, hogy milyen állapotban van a lakása. A környezet, ahol élünk hatással van a mentális állapotunkra, nemhiába veszünk gyertyát, szőnyeget, függönyt. Fontos, hogy az otthon harmonikus legyen, egy olyan óvóhely, ahol te jól érzed magadat. Ha te ezt nem engedheted meg magadnak, az mentálisan lehúzó.
„Fontos megjegyezni, hogy a közösségi médiában megjelenő tökéletes enteriőrök, hibátlan otthonok szintén frusztrálóan hatnak. Amikor egy kis lakásban élve három gyerekkel eszed a szendvicset, és tudod, hogy esélyed sincs elérni azt, amit nap mint nap az arcodba tol a közösségi média, el tudja venni a kedved attól, hogy kitakarítsd a pergő vakolatú kétszobás lakásod.”
