Békebeli borsóleves, méretes galuskákkal, sült csirkecomb, krémes. Fotók, amiket húsz-harminc, vagy akár százezren is lájkolnak, mellette pontos angolsággal megfogalmazott recept. Török Annamáriával beszélgettünk.
- Tanítasz is. Kik járnak hozzád?
- A világ minden tájáról vannak tanítványaim, például Japánból, Afrikából vagy Amerikából, de rengeteg Magyarországon született tanítványom is van, ami nekem egy hatalmas elismerés és óriási kihívás. Azért jönnek hozzám, mert bíznak abban, hogy amit ők ismernek és szeretnek, azt én jól meg fogom nekik tanítani. Most újra meg fogom hirdetni például a krémessütő kurzust, ami kifejezetten népszerű.
Egyszerre tizenöt embernél többet nem vállalok, mert mindegyikükkel egyenként foglalkozom, ellenőrzöm a lépéseiket és addig nem engedem el őket, míg az adott sütemény vagy étel úgy nem néz ki, ahogyan kellene. Volt olyan, hogy emiatt másfél órával tovább tartott egy online kurzus, de úgy voltam vele, hogy ha már erre van szánva a szombat délutánom, akkor már nem mindegy? Az viszont tényleg nem mindegy, hogy aki tőlem elmegy, annak sikerült-e az, amiért jött, mert másképp nem tudnék nyugodtan aludni. A tanulóim háromnegyede visszajár, és van olyan, aki még egy kurzust sem hagyott ki. Nem is gondoltam, hogy ennek ilyen sikere lesz! - Minden lefőzött ételt felteszel a csoportba?
- Nem. Ami nem finom, ami nem sikerül úgy, azt nem teszem föl a csoportba. Nagyon fontos visszajelzés, hogy imádják az ízeimet, és oda is figyelek rájuk. Ez azt is jelenti, hogy ami nem üti meg a mércét akár csak külalakban, azt nem tárom eléjük.
- Csak online órákat tartasz?
- Tavaly Memphisben tartottam privát főzőórákat egy ottani magyar közösségnek, ahol vacsorát is főztem a résztvevőknek minden második este. Megtanítottam őket zserbót és pogácsát sütni, miközben például rántott töltött káposztát kínáltam kapros tejfölben, Zsolnay porcelánon tálalva előételként. Ez volt az első ilyen alkalom, és nagyon élveztem, de iszonyatosan sokat dolgoztam. Volt segítségem, persze, de napokon át 10-15 embert etetni és oktatni hatalmas munka.
- Honnan szerzed be a magyar alapanyagokat?
- Itt minden magyar terméket meg lehet találni, Van európai és lengyel deli, ahol a mangalica szalonnától kezdve a Piros Aranyig minden van. Amikor Torontóba megyek a fiamhoz, oda szoktam telefonálni a magyar üzletbe, és mire odaérek, előkészítik nekem a húsárút, ledarálják a tepertőt a pogácsához, és így tovább. Nincs olyan amit itt ne lehetne megkapni.
- A családodra máig te főzöl, és mindent meg is esznek?
- A férjem nem tud főzni, ezért rá én főzök. Míg a gyerekek itthon voltak, minden elfogyott, de az gondolom nem okoz nagy meglepetést, ha elárulom, hogy a lefőzött ételek nagy része barátokhoz, ismerősökhöz kerül, vagy elvisszük a templomba, mert ekkora mennyiséget lehetetlen megenni. Ráadásul ez már nem arról szól, hogy én mit szeretnék enni, hanem arról, hogy a követőim mit szeretnének látni. Mivel én elsősorban külföldieknek főzök, inkább inspirációként szolgálok, nem pedig a mindennapi vacsorájukhoz keresnek receptet nálam. A leginkább mérvadó az, amit az előbb is említettem, hogy azt főzöm, amire a közönségem kíváncsi! Ragaszkodni kell ahhoz, ami miatt az emberek követni kezdtek!
Nyitókép forrása: Annamaria’s Kitchen
1 2