Ha egy mondatban kéne összefoglalni a Netflix új romantikus (vagy inkább identitáskeresős?) Túl sok című sorozatát, azt mondanám… Kíváncsi vagy? Akkor mindenképp olvass tovább!
Azt mondanám a Túl sok a millenniál melankólia és a Z generációs „nem tudom, mit akarok, de azt most akarom” életérzés közé szorult szerelmi esszé – egy olyan világban, ahol már rég nem az a kérdés, hogy megtalálod-e a szerelmet, hanem hogy felismered-e magad benne.
A főszerepben Lena Dunham, a Girls botrányhősnője – csak most már felnőtt, kifáradt, cinikusabb. A karaktere, Jessie, New Yorkból Londonba menekül, miután darabokra hullott az élete (meg egy toxikus kapcsolat). Ott belecsúszik egy új kapcsolatba egy brit rocksztárral, Tommal, akinek minden gesztusa azt üvölti: “nem vagyok elérhető érzelmileg, de valamiért mégis itt vagyok.”
És mi történik? Lassú, melankolikus, belső párbeszédekkel teli romkom, ami néha annyira realista, hogy fáj.
Ez nem a szerelemről szól – hanem arról, mi marad belőled utána
A Túl sok nem akar hollywoodi boldogságot adni. Nincs benne nagy gesztus, se rózsaszirmok, se megható zene alatt lezajló repülőtéri vallomás. Ez a sorozat azután kezdődik, hogy a filmek véget érnek. Amikor már nem vagy biztos semmiben. Sem abban, hogy akarod-e a másikat, sem abban, hogy akarsz-e még hinni abban, hogy valaki valaha pont téged fog választani, kompromisszum nélkül.
Jessie nem hősnő. Inkább egy tükröt tart azoknak, akik harminc körül úgy érzik, minden lehetőség végtelen, de egyik sem kielégítő. Tom nem főszerelem, hanem egy érzelmi rejtőzködő, akibe mégis könnyű beleszeretni, mert azt hisszük, majd nálunk megváltozik.
Spoiler: nem fog.
Lassú, cinikus, de fájdalmasan ismerős
A sorozat tempója szándékosan nem pörög – olyan, mint egy jetlages éjszaka után a reggel. Ülnek, hallgatnak, motyognak, bámulják a plafont. Valaki mindig szorong. Valaki mindig visszahúzódik. És mindeközben a városok (New York, London) olyanok, mint harmadik főszereplők – ridegek, szépek, elidegenítőek.
Nekem néha túl volt írva. Néha azt éreztem, hogy tényleg muszáj ennyit szenvedni? De valójában igen. Mert így néz ki az a szerelem, amikor már nem vagy húsz. Amikor nem biztos, hogy lesz happy end. Amikor már nem csak a másikra, hanem saját magadra is neheztelsz, amiért nem tudsz szeretni úgy, mint régen.
A túl sokból néha lesz egy kicsit kevesebb – pont amennyi kell
A Túl sok címe nem véletlen. A kapcsolat túl sok. Az elvárás túl sok. A különbség túl sok. Mégis, az üzenet valahol az, hogy akkor is meg kell próbálni. Mert nem mindig lesz másik lehetőség. És lehet, hogy az „elég jó” néha pont az, amire szükséged van.
Ez a sorozat nem mindenkié. Aki szórakozást akar, az csalódni fog. De, aki már sétált haza úgy egy randiról, hogy „talán nem velem van a baj, de már nem tudom”, annak ez a sorozat nagyon is szólni fog.