Ritkán van olyan filmélményem, amikor a főcím alatt még őszintén izgatott vagyok, de a vége felé már azon gondolkodom, hány perc van még hátra. A The Tutor pontosan ilyen volt.
A Netflix thrillerének, a The Tutornak minden eleme ott van a felszínen – egy elit közeg, egy titokzatos fiatal, egy múltját rejtegető tanár –, de a kivitelezés annyira felszínes és sablonos, hogy szinte fáj nézni, hogyan pazarolják el a lehetőséget.
Műfaji zavarodottság
A film nem tudja eldönteni, hogy pszichológiai thriller akar-e lenni, rejtélydráma vagy egyfajta karaktertanulmány. Így végül egyik sem lesz igazán. Az atmoszféra időnként próbál feszültséget kelteni, de ezt leginkább halk zene és furcsán hosszúra nyújtott néma jelenetek szolgálják – nem valódi dramaturgia. A valódi feszültség helyett csupán a “valami nincs rendben” érzés ismétlődik újra meg újra, de ennek nincs súlya, mert a karakterek sablonosak, a motivációik zavarosak, és a párbeszédek annyira mesterkéltek, hogy az ember néha azt hinné, paródiát néz.
The Tutor karakterek: felszín alatt semmi
Noah Schnapp (Jackson) próbál új arcot mutatni a Stranger Things után, de a karaktere írás szintjén teljesen hiteltelen. Egyszer elvileg zseni, máskor ijesztő, majd egyik pillanatról a másikra gyerekes és következetlen. A probléma nem is az ő színészi játékával van, hanem azzal, hogy nincs mit eljátszania. Garrett Hedlund (a tutor) szintén elveszik ebben a zavaros, ki nem bontott világban: a figura rejtélyessége csak póz, mögötte nincsen valódi tartalom. A film pedig nem fárasztja magát azzal, hogy mélységet adjon nekik.
Túl nagy akar lenni – de túl gyorsan kifullad
A történet folyamatosan azt sugallja, hogy valami nagy csavarra készül. A baj az, hogy ez a csavar sem újszerű, sem jól előkészített. Inkább csak bosszantóan kiszámítható, mégis erőltetetten “sokkolóként” tálalják. Olyan érzésem volt, mintha a film folyamatosan alulbecsülné a néző intelligenciáját: minden hatásvadász, minden jelentés szájbarágós. Ahelyett, hogy fokozatosan építene egy komplex történetet, inkább odavág egy fordulatot a végén, amitől legfeljebb csak azt kérdezed: “Ez most komoly?”
Összegzés: nem éri meg az időt
A The Tutor egy tipikus példája annak, amikor egy koncepció önmagában nem elég. A thriller műfaj megköveteli a logikai koherenciát, a karakterfejlődést, az árnyalt motivációkat – és ezek közül egyik sincs jelen ebben a filmben. Csak forma van, de nincs mögötte tartalom. A Netflix újabb “hátha bejön” produkciója, amely valószínűleg hamar el fog tűnni a kínálat süllyesztőjében – és ez nem véletlen.
Őszinte értékelésem: 3/10 – jó színész(ek), rossz film.