50 Cent nem finomkodott. A Sean Combs körüli botrányokra reagálva egy monumentális erejű dokusorozat érkezett a Netflixre. A számvetés ideje nemcsak egy popkultúr-ikon bukását mutatja be, hanem azt is, hogyan omlik össze egy korszak mítosza.
A popkultúra időről időre megteremti a saját mítoszait. És aztán eljön egy pillanat, amikor ezek a mítoszok már nem tarthatók tovább. A Sean Combs: A számvetés ideje pontosan ezt a pillanatot ragadja meg: amikor a reflektor végre nem egy karrier fényét, hanem a mögötte tátongó árnyékokat világítja be. A sorozat nem csak egy híresség bukásának krónikája, sokkal inkább egy korszak önvizsgálata, amely ráébredt, milyen árat fizetett azért, hogy évtizedeken át vakon ünnepelt bizonyos ikonokat.
Amikor a mítosz összeomlik, és mögötte feltűnik a valóság
A dokumentumfilm felépítése végig feszült: egymást váltják a vallomások, a karrier csúcsait felidéző jelenetek és az időnként már nyomasztóan sűrű tanúmegszólalások. Számomra mégis az volt igazán erős, hogy nem próbálja pusztán kriminalisztikai portréként kezelni Combs személyét. Inkább azt mutatja be, hogyan működik az a hatalmi struktúra, amelyben évtizedeken át érinthetetlennek tűnt. A film nem dramatizál fölöslegesen és talán ettől lesz még súlyosabb. Minden megszólalás, minden régi felvétel egy apró darab a kirakósban, amely egy olyan ember körvonalait rajzolja ki, akinek sikerét már régen nem lehet csupán tehetséggel magyarázni.
Nehéz volt úgy végignézni, hogy ne jelenjen meg közben az a feszítő kérdés: hogyan lehetett mindez ennyi ideig a felszín alatt? A számvetés ideje szerint nem egyetlen titok, hazugság vagy erőszakos epizód tette védetté Combst, hanem maga az iparág. A pénz, a befolyás, a mítoszteremtés. És talán ez a legkellemetlenebb felismerés: hogy mindannyian hozzájárultunk valamennyire ahhoz, hogy ezek a szereplők kontroll nélkül növekedhessenek óriásokká.
A sorozat kritikai ereje abban rejlik, hogy nem kéri a nézőtől: ítélkezzen. Csupán megmutatja a valóságot, ami mögött hosszú évekig más narratíva állt. A számvetés pedig végső soron nem csak Combsról szól. Hanem rólunk is, vagyis arról, hogyan tekintünk a sztárokra, a hatalomra, a tehetségre, és arról, hogy milyen könnyen igazoljuk vissza a viselkedést, amelyet egy átlagembertől soha nem fogadnánk el. A Sean Combs: A számvetés ideje nem könnyű élmény, de fontos. És ami talán a legfontosabb: képes elérni, hogy a néző ne csak a főszereplő bűneit lássa, hanem azt a kulturális környezetet is, amely mindent lehetővé tett. Ez teszi a sorozatot többé egyszerű botránykrónikánál, valódi társadalmi tükörré.
